14. parcella

Arany János síremléke, bronz, 1885 (14. sziget)

szobrász: Stróbl Alajos
építész: Gerster Kálmán

Arany János síremlékének kompozíciója egyszerűségében is igen impozáns megjelenésű, ami a plasztikai elemek és az építészeti formák együttesének köszönhető. A síremlék építészeti terveit Gerster Kálmán készítette, akinek munkái között mintegy 26 sírépítmény szerepel. Több esetben is dolgozott együtt Stróbl Alajos szobrászművésszel, közös munkájuk a Kossuth-mauzóleum, a Deák-mauzóleum, valamint Zichy Mihály, Henneberg Károly és Arany János síremléke. A síremlékek tervezésekor külföldi tanulmányútjai során szerzett funerális építészeti tapasztalataiból merített. Arany János sírépítménye Gerster korai síremlék-építészetéhez sorolható, amelyhez mintaként az itáliai temetők síremlékformái szolgáltak.

A gránitból készült alapzaton oroszlánlábakon álló bronzkoporsó jelöli a sírt, amelyen a dicsőség és az örökkévalóság szimbólumai: babérkoszorú és pálmaág nyugszik. A koporsó oldalán szerepel Arany János neve, a családtagoké pedig egy alatta elhelyezkedő bronz tekercsen olvashatók. A síremléket övező kerítés a szarkofág lábaihoz hasonló stílusú tömör vas oroszlánlábakon áll, oldalát oroszlánfejek díszítik.

Idővel a sírkompozíció részévé vált a Margitszigetről áttelepített két tölgyfa is, hogy így teljesedjék be a költő A tölgyek alatt című versében írott kívánsága. 

„A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerűen, bár
Tölgy lenne a fejfám!”

Stróbl Alajos (Liptóújvár, 1856. június 21. – Budapest, 1926. december 13.)

Stróbl Alajos a magyar szobrászművészet egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb mestere volt. A múlt századforduló hazai szobrásztriászának (Stróbl Alajos, Zala György, Fadrusz János) tagja, akinek számos köztéri alkotásával találkozhatunk nemcsak Budapest utcáin, hanem országszerte is. Stróbl a felvidéki Liptóújváron született, tehetségét korán felismerték, művészeti tanulmányait 1876 és 1880 között Bécsben végezte. 1882-ben Perseus című szobrával hívta fel magára a figyelmet és még abban az évben megbízást kapott az újonnan épült Operaház négy, többek között Erkel és Liszt szobrának az elkészítésére. Stróbl hamarosan a főváros legkeresettebb emlékműszobrásza lett, neki köszönhetjük a múzeumkerti Arany János-emlékművet, a Budavári Mátyás-kutat és Szent István-szobrot, valamint Jókai Mór szobrát is a róla elnevezett téren. A 19. századi magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb alkotása az Anyánk című munkája, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-díjjal jutalmaztak. Élete során mintegy háromszáz portrét készített, ezzel a hazai portrészobrászat egyik legnagyobb alakjává vált. 1927-ben, halála után Klebelsberg Kuno kultuszminiszter megtekintette a Stróbl-emlékkiállítást, ahol lenyűgözték a művész portréi. Ezekből 12 szobrot meg is vásárolt, amelyek a szegedi Dóm tér körül létrehozott Nemzeti Pantheon alapját képezték. Stróbl 1885-től közel negyven éven át tanított a mai Képzőművészeti Egyetemen, ahol a következő szobrásznemzedékekre gyakorolt tagadhatatlanul nagy hatást. Stróblt az „epreskerti várúr” elnevezéssel is illették, hiszen az Epreskert összeforrt a művész nevével. Stróbl ott vezette a szobrászati mesteriskolát, de emellett számos középkori és barokk emléket is megmentett, és vitetett át a kertbe, mint például az egykor a Kálvária téren álló barokk Kálváriát. Stróbl nemcsak kimagasló oktatói és művészi tevékenysége révén, de nem mindennapi epreskerti estélyei miatt is mindenki számára ismertté vált. 

A szobrász első jelentős temetői munkája a mára már megsemmisült Deák-szarkofág volt, amelyet később több is követett. Többek között ő készítette a Kossuth-mauzóleumot díszítő szobrokat, Szilágyi Dezső tekintélyt parancsoló gránitoroszlánját, valamint a híres festő, Zichy Mihály portréját is a Fiumei úti sírkertben.

Tomb of János Arany, bronze, 1885 (block 14)

Sculptor: Alajos Stróbl 
Architect: Kálmán Gerster 

Thanks to the combination of sculptural elements and architectural forms, the composition of the tomb of János Arany is imposing in its simplicity. Architectural designs for the tomb were drafted by Kálmán Gerster, whose oeuvre includes approximately 26 funerary structures. He worked with sculptor Alajos Stróbl on several occasions; their joint projects included the Kossuth mausoleum, the Deák mausoleum and the tombs of Mihály Zichy, Károly Henneberg and János Arany. When it came to planning tombs, he drew on funerary architecture experiences acquired during study tours abroad. The János Arany structure can be ranked among Gerster’s early tomb architecture phase, for which tomb forms found in cemeteries in Italy served as a pattern. 

The bronze coffin on claw feet standing on a granite pedestal marks the grave, on which a laurel wreath and palm frond, symbols of glory and eternity, are placed. The name of János Arany is inscribed on the side of the coffin, and those of his family members can be read on a bronze scroll beneath this. The fence surrounding the tomb stands on solid iron claw feet similar in style to the legs of the sarcophagus; the sides are decorated with lion heads.

The two oak trees transplanted from Margaret Island became an integral part of the composition over time, thus fulfilling the poet’s wish as expressed in his verse Under the Oaks.

“I wish to take my rest 
under the oaks
when I need to 
return my bones;
Wherever the spot 
I will have my rest at,
there, I wish my grave post
were a simple oak.” 

Alajos Stróbl (Liptóújvár, 21 June 1856 – Budapest, 13 December 1926)

Alajos Stróbl was one of the most significant and sought-after masters of Hungarian sculpting. He was a member of the late 19th century Hungarian sculptor-troika (Alajos Stróbl, György Zala, János Fadrusz), whose numerous works are to be found today not only in the streets of Budapest but all over the country. Stróbl was born in Liptovský Hrádok (Liptóújvár) in what is today Slovakia, where his gift was recognized early on. He completed art studies in Vienna between 1876 and 1880. In 1882, he drew attention with his sculpture Perseus and in the same year he was commissioned to make four statues, including those portraying Erkel and Liszt, for the recently completed Opera House. Soon Stróbl became the capital’s most sought-after commemorative sculptor. Among his major works are the János Arany memorial in museum garden, the Matthias Fountain and statue of St. Stephen in Buda Castle and the Mór Jókai statue on the square named after him. His figure Our Mother is among the most outstanding works of 19th century Hungarian sculpture; it was awarded the Grand Prix at the 1900 Paris World Exhibition. Over the course of his life he made approximately 300 portraits, making him one of the greatest personalities in domestic portrait sculpture. In 1927, after his death Kuno Klebelsberg, culture minister, visited the Strobl memorial exhibition where he was highly impressed by the artist’s portraits. Indeed, he purchased 12 of these works, which served as the basis for the National Pantheon around Dóm Square in Szeged. From 1885, Stróbl taught at what is today the University of Fine Art for nearly 40 years, where he exercised enormous influence on succeeding generations of sculptors. Stróbl was also called the ‘chatelain of Epreskert’ because the Epreskert (Mulberry Garden) artist hub was indelibly associated with the name of the sculptor. Stróbl was the head of the master sculpture school there; he also rescued numerous medieval and Baroque monuments and had them transported to the garden, for example, the Baroque Calvary standing at one time on Kálvária Square. Stróbl became a household name not only for his outstanding teaching and artistic activities, but also for his everyday Epreskert social evenings. 

The artist’s first significant funerary work was the Deák sarcophagus (later destroyed), to be followed by many other commissions. He is associated with statues ornamenting the Kossuth mausoleum, the stern granite lion of Dezső Szilágyi and the portrait of famous painter Mihály Zichy in Fiumei Road Cemetery.