KEGYELETI MÚZEUM

logo

Állandó kiállítás

ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT – A BÚCSÚTÓL AZ EMLÉKEZETIG

Állandó kiállításunk a 19. és 20. századi városi gyászkultúrát járja körül. Mottója, amely egyben a sírkerté is, egy gróf Széchenyi Istvántól származó idézet:

"Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit."


A főváros gyászkultúrájának kibontakozása és a Fiumei úti sírkert történetének alakulása több szempontból is összefonódik. A szép temetések iránti igény fokozódásával egy időben lett mind jelentősebb temetkezési hellyé a sírkert, amely később nemzeti panteonná válásához vezetett. A nemzet és a főváros saját halottait legtöbbször itt, a számukra adományozott díszsírhelyeken temette el uralkodóknak kijáró pompával, hatalmas tömeg jelenlétében.

A polgári gyászkultúra kialakítói a temetkezési fuvarozók, majd utódaik, az immár teljes temetés lebonyolítását ellátó magánvállalkozók voltak. A temetés specialistáiként megteremtették és kiszolgálták a "szép temetés" polgári modelljét és divatját. Az egyházi szertartás kivételével a ceremónia egésze átalakult, a városi polgárok ízlésének és lelkületének megfelelően. Kialakult a halottasház díszítésének, ravatalozásának, a gyászviseletnek, a halálhír közlésének, a gyászmenetnek és a végső kegyeleti tevékenységnek, a temetésnek rendje. A temetkezési vállalatok készítették elő a halottas szobát, a házat, az elhunytat és a gyászolókat a "végső előadásra".

A Világ című lap 1926. április 29-iki számában írást közöl Ingyen temetések a főváros költségén címmel, amelyben kétezer ingyenes temetésről számol be éves szinten: "A legutóbbi esztendő megtanított bennünket arra, hogy nemcsak az élet drága, de nem lehet megfizetni a halált sem." Az előkelőknek és jómódúaknak viszont ezek a ceremóniák szomorú, de alkalmas lehetőséget kínáltak vagyonuk reprezentálására. A gyászszertartás fénypontja a temetési menet volt. Itt bizonyították a hozzátartozók az áldozatkészségüket azért, hogy az elhunyt kiválóságát, nagyságát és gazdaságát utoljára nyilvánosan kifejezzék.

Az állami temetések gyászmeneteinek megnövekedett reprezentációs igényét szolgálta az Apponyi-hintó, amelyet a NÖRI 2017-ben restauráltatott, majd kiállított a sírkertben. A világklasszis dísz - gyászhintóhoz készült kétnyelvű (magyar−angol) interaktív tartalom a múzeumban is megtekinthető.

A Kegyeleti Múzeum megújult kiállítása emléket állít legnagyobbjaink nemzeti összetartozást erősítő gyászünnepségeinek, ugyanakkor bevezet a századfordulón virágkorát érő, jövedelmező üzletág, a temetkezési vállalkozás kulisszatitkaiba is.


A Kegyeleti Múzeum tárgyai a feldolgozás ütemében folyamatosan bővülő virtuális kiállítás keretében is megtekinthetők a Múzeumdigitár felületén.


 

 
 

Időszaki kiállítás

RECSK

2018. december 5 - 2019 tavasza

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2012 óta Recsken látható kiállításának válogatott anyaga a Nemzeti Örökség Intézete jóvoltából a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhelyen, a Kegyeleti Múzeumban tekinthető meg.

A Recsk című tárlat az eredeti kiállításból a fővárosi, illetve a recski kényszermunkatáborra vonatkozó tablókat és tárgyakat mutatja be, kiegészülve magángyűjteményből származó tárgyakkal, dokumentumokkal, a sírkert egykori recski rabja, Faludy György börtönverseiből vett idézetekkel és az emlékhely látogatóközpontjára kiírt ötletpályázat díjazott terveivel.

 
 

A MINTA PARANCSOL - A TEXTILBE KÖTÖTT GYÁSZ

2018. december 5 - 2019 tavasza

Ahogy a születésnek, az ifjúságnak, a szerelemnek, a házasságra készülésnek megvan a maga művészi kifejezési módja a népi közösségben, úgy a búcsúzás és a temetésre való felkészülés is minden részletében kidolgozott, valamint meghatározott folyamat volt.

Tradíciók, rítusok, hitbéli kapaszkodók nyújtottak segítséget a bánat elviselésében, az elmúlás feldolgozásában, egyúttal megszabták a követendő viselkedést. Kellékekeit az asszonyok szőtték, varrták, hímezték. Az egyes foglalatosságok vagy maguk a tárgyak a hiányérzet és a fájdalom búskomor emlékeztetőiként szolgáltak.

A kiállítás érzelmi töltést hordozó textilmintákon keresztül mutatja be a hallgatni tanulás, a veszteségre felkészülés, a gyász társadalmi gyakorlatát és anyagi kultúráját.

 
 

Korábbi időszaki kiállítások

"DRÁGA PÉTER BÁCSI, NYUGODJON BÉKÉBEN!"

2018. június 23 - október 15.

Időszaki kiállításunk a "csángók apostolának" is nevezett etnográfus, folklorista, népzenekutató, zenetörténész Domokos Pál Péter temetésének és gyászának állít emléket.

Domokos Pál Péter temetése több szempontból is rendkívüli jelentőségű volt és bővelkedett a szimbolikában. A magyar állam felső szinten képviseltette magát, így vált az esemény egy magántemetésből nagyszabású, reprezentatív gyászünnepéllyé, amely egyben a virágzó "Erdély- és Csángóföld-kultuszt", a magyarságtudatot és a határokon átívelő közösségvállalást is kifejezte.

 
 

MARAD HATÁS − MAJOR KAMILL KIÁLLÍTÁSA 

2017. június 24 - szeptember 30.

A halál örök témája a művészeteknek. Az emberiséget kezdetektől foglakoztatja a kérdés – honnan jövünk, és mi lesz velünk a halálunk után?

Major Kamill Franciaországban él, alkot és tanít 1972 óta. Évtizedeken át járta a temetőket, fotókat készített a sírkövekről, amelyeken az elhunyt portréi voltak láthatók, majd évek múltán visszatért és újra lefotózta őket pusztulásnak indult állapotukban. A temetőkben tett rendszeres látogatásai kihatottak egész alkotói munkásságára, amely a rombolás esztétikáját és olykor rútságát tárja elénk.

A természetben zajló akaratlan és megállíthatatlan pusztító-újjászülető folyamatok képi rögzítése után maga is tevékeny résztvevőjévé vált a rombolásnak és újraalkotásnak, kísérletezve az abban rejlő művészi lehetőségekkel.

 
 

A hónap tárgya

A múzeumban havonta bemutatunk egyet, gyűjteményünk állandó kiállításon jelenleg nem szereplő tárgyainak legjavából.

Aktuális tárgyunk a festett koporsófedél.

 

A múzeum nyitvatartása

HÉTFŐ-VASÁRNAP

09:00-17:00

 

ELÉRHETŐSÉGEK

muzeum@nori.gov.hu

+36-1/896-3792
+36-70/642-5090