Kegyeleti Múzeum

Temetkezési és kegyeleti szakgyűjtemény

A FIUMEI SÍKERTBEN

logo

A Kegyeleti Múzeum néprajzi gyűjteményével a hagyományos-, a városokra jellemző gyászrelikviáival pedig a polgári temetkezést és gyászszokásokat kívánja bemutatni. A kultúrtörténet sajátos szegmensét illusztráló kiállításai mellett a múzeum rendszeresen teret ad különböző kortársművészeti megnyilvánulásoknak és gondolatébresztő programoknak is.

A Fiumei Úti Sírkert egyik épületében 1992 óta működő múzeum állandó kiállítása átrendezés alatt áll. A részlegesen megújult kiállítótérben a pompatemetésekről láthatnak installációt a sírkertben kiállított Apponyi-gyászhintóhoz kapcsolódó tartalommal, illetve megtekinthetik a Major Kamill grafikus, festőművész alkotásaiból nyílt időszaki kiállítást. Magyarország egyetlen temetkezési és kegyeleti gyűjteményének állandó kiállításának első 25 évéről rövidfilmet készítettünk, amely a jelenlegi kiállítótérben folyamatosan látható.

 

Proin eget magna porta, fermentum elit

 

Morbi nunc augue, dignissim vel magna

MARAD HATÁS − MAJOR KAMILL KIÁLLÍTÁSA 

2017. 06.24. – 08. 19.

A halál örök témája a művészeteknek. Az emberiséget kezdetektől foglakoztatja a kérdés – honnan jövünk, és mi lesz velünk a halálunk után?

Major Kamill Franciaországban él, alkot és tanít 1972 óta. Évtizedeken át járta a temetőket, fotókat készített a sírkövekről, amelyeken az elhunyt portréi voltak láthatók, majd évek múltán visszatért és újra lefotózta őket pusztulásnak indult állapotukban. A temetőkben tett rendszeres látogatásai kihatottak egész alkotói munkásságára, amely a rombolás esztétikáját és olykor rútságát tárja elénk.

A természetben zajló akaratlan és megállíthatatlan pusztító-újjászülető folyamatok képi rögzítése után maga is tevékeny résztvevőjévé vált a rombolásnak és újraalkotásnak, kísérletezve az abban rejlő művészi lehetőségekkel.

Múzeum
Múzeum
Múzeum

POMPATEMETÉSEK

A polgári gyászkultúra kialakítói a temetkezési fuvarozók, majd az ezekből kinövő magánvállalkozók voltak. A temetés specialistáiként megteremtették és kiszolgálták a „szép temetés” polgári modelljét és divatját. Nemcsak a szertartás részletei újultak meg, hanem a ceremónia egésze átalakult, a városi polgárok ízlésének és lelkületének megfelelően, az egyházi szertartás kivételével. Kialakult a halottasház díszítésének, ravatalozásának, a gyászviseletnek, a halálhír közlésének, a gyászmenetnek, és a végső kegyeleti tevékenységnek, a temetésnek rendje. A temetkezési vállalatok készítették elő a halottas szobát, a házat, az elhunytat és a gyászolókat a „végső előadásra.” 

A Világ című lap 1926. április 29-iki számában írást közöl Ingyen temetések a főváros költségén címmel, amelyben 2000 ingyenes temetésről számol be éves szinten: „A legutóbbi esztendő megtanított bennünket arra, hogy nemcsak az élet drága, de nem lehet megfizetni a halált sem.” Az előkelőknek és jómódúaknak viszont ezek a ceremóniák szomorú, de alkalmas lehetőséget kínáltak vagyonuk reprezentálására.

A gyászszertartás fénypontja a temetési menet volt. Itt bizonyították a hozzátartozók az áldozatkészségüket azért, hogy az elhunyt kiválóságát, nagyságát és gazdaságát utoljára nyilvánosan kifejezzék.

A sírkertben megcsodálható világklasszis dísz gyászhintóhoz készült kétnyelvű (magyar−angol) interaktív tartalom a múzeumban is megtekinthető.

 

A múzeum nyitvatartása

HÉTFŐ-VASÁRNAP:

09:00-17:00

 

ELÉRHETŐSÉGEK:

muzeum@nori.gov.hu

+36-70/642-5090