(Szombathely, 1861. nov. 9. - Budapest, 1934. dec. 12.)
A szombathelyi születésű művész még ifjú korában édesapja asztalosműhelyében ismerkedett meg a fafaragással, elsősorban faszobrászati munkákat készített. Ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy szobrászművész szeretne lenni.
Majd tíz évet élt Bécsben, beiratkozott a bécsi szobrászati akadémiára, majd ennek elvégzése után hazajött és Budapesten telepedett le. Előbb Stróbl Alajosnak segített be várkertbazári műtermében, majd miután kinevezték a Mintarajztanoda szobrász-tanárának, átvette műtermét, és itt alkotott élete végéig. A Budára érkező tehetséges ifjút Stróbl Alajos vette pártfogásba, akinek révén több megrendeléshez is jutott. Így került kapcsolatba Schlauch Lőrinc nagyváradi püspökkel, akitől első jelentős megbízásait kapta. 1896-ban felállított Szaniszló Ferenc püspök egész alakos ülőszobra az országos hírnevet is meghozta számára. Nagyvárad püspökei több más szobor elkészítésével is megbízta a művészt, megfaragta Szent László egész alakos szobrát, a Székesegyház főoltárát, a váradolaszi barátok templomkertjében látható Piéta szobrot. Szülővárosában, Szombathelyen is több alkotás őrzi emlékét. Városképet is meghatározó művei Horváth Boldizsár, az Andrássy-kormány egykori igazságügyi miniszterének bronzszobra, valamint Szily János püspök ülőszobra. Tóth István készítette el Szent Márton koponyacsont ereklyéjét magába foglaló aranyozott hermáját, amelyet a Sarlós Boldogasszony Székesegyház egyik szentélyében helyeztek el. Budapest is számos művével gazdagodott, készített szobrokat az Országház homlokzatára és belső termeibe, a városligeti Vajdahunyadi vár oromzatára, valamint a királyi palota részére. Őt bízták meg a király által megrendelt fővárosban felállítandó 10 szobor egyikének, Hunyadi János alakjának megformálásával. A hadvezér egészalakos bronzszobra a Halászbástya alatti Hunyadi János út mentén áll. Elismertségét jelzi, hogy 1902-ben a szobrászművészt a Magyar Képzőművészek Egyesülete elnökévé választották.
Szombathely Tóth Istvánnak élete végéig legszeretettebb városa maradt, gyakran járt haza szülei sírjához. A művészt a Farkasréti temetőben temették el, de utolsó kívánságának megfelelően áttemették szülővárosába, ahol a szaléziak altemplomába helyezték örök nyugalomra.
István Tóth (Szombathely, 9 November 1861 ̶ Budapest, 12 December 1934)
Born in Szombathely, the artist became acquainted with the art of wood carving as a young man in his father’s carpentry shop, primarily in the course of helping him make wooden sculptures. This is where he reached a decision to become a sculptor. He lived in Vienna for nearly a decade, he enrolled at the Vienna Academy of Sculpture and after graduating he returned to Budapest where he settled. First he assisted Alajos Stróbl in his studio in Castle Garden Bazaar and after being appointed teacher of sculpting at the School of Modelling he took over the studio and worked there until the end of his life. Alajos Stróbl acted as patron to the young, gifted artist moving to Buda, and this resulted in him receiving several commissions. This is how he came into contact with Lőrinc Schlauch, bishop of Oradea, from whom he received his first important commissions. The whole-figure seated statue of Bishop Ferenc Szaniszló erected in 1896 brought him national fame. The bishop of Oradea commissioned him with the completion of several other statues: the whole-figure statue of St. Ladislaus, the main altar of the Cathedral and the Pieta sculpture that can be seen in the garden of the Friary Church. His memory is preserved through several works in his hometown, Szombathely. Works of his defining the cityscape include the bronze of the former minister of justice in the Andrássy government, Boldizsár Horváth, and a seated statue of Bishop János Szily. István Tóth made the gilded herm preserving the skull relic of St. Martin, which is in one of the sanctuaries of the Cathedral of Our Lady of the Visitation. Budapest has similarly been enhanced with many of his works, he made statues for the façade and chambers of the National Assembly, the pediment of Vajdahunyad Castle in City Park, and for the Royal Palace. He was commissioned with making one of the ten statues ordered by the king to be erected in the city, that of the figure of János Hunyadi. The whole-figure bronze of the military leader stands on Hunyadi János Road under Fisherman’s Bastion. His reputation was such that the sculptor was elected president of the Association of Hungarian Fine Artists in 1902.
Szombathely remained closest to the heart of István Tóth right to the end of his life and he frequently travelled there to visit the grave of his parents. The artist was buried in Farkasréti Cemetery but in compliance with his wishes he was reinterred in his hometown, where he lies in eternal rest in the undercroft of the Salesian House.