Szobrászok

Pásztor János

(Gyoma, 1881. január 29. – Budapest, 1945. január 7.)

Az alföldi paraszt családba született művész gyermekkori sárból megmintázott állat figurái hamar megmutatták, hogy nem akármilyen formázó tehetséggel rendelkezik. A hallgatag, visszahúzódó kisfiút teljesen lekötötte a táj, a környezet, az élővilág tanulmányozása, és a látottak formába komponálása. 12 évesen iskolájának dekoratív plasztika tanára is felfigyelt rendkívüli készségére, ezért átadta neki a mintázás vezetését. Később tanulmányait a fővárosi Országos Magyar Iparművészeti Iskolában folytatta ifj. Mátrai Lajos tanítványaként. Itt készíthette el első köztéri alkotását, a szegedi Vásárhelyi emlékmű mellékalakjait. Rövid római kirándulása életre szóló hatással volt a művészre, majd állami ösztöndíjjal eljutott Párizsba is. Itt kötött életre szóló barátságot az alföldi iskola egyik nevezetes képviselőjével, Rudnay Gyula festőművésszel. Kapcsolatuk emlékét őrzi a festő margitszigeti márványba faragott portrészobra. Művészbarátjával visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol szobrainak témáit a paraszti világ szereplői inspirálták. Az alföldi vidék hatása, a paraszti élet dolgos embereinek ábrázolása egy életen át jelen volt művészetében, ennek egyik legszebb példája a Nemzeti Galéria Gyűjteményében fellelhető Búcsúzkodás című faragványa, vagy Balatonfüred emblematikus karakterei a mólót őrző halász és révész.  Budapesten a Várkertbazárban volt műhelye, sokat foglalkoztatott művész volt, a főváros jelentős szobrokat köszönhetett neki. Egyik ikonikus szobra a Parlament előtt álló Rákóczi szobor, ami a tér egyetlen olyan alkotása, amely túlélve a változó idők viharait eredetiben maradt meg. Különösen megragadóak nőket formáló szobrai, aktjai, amelyekkel számos helyen találkozunk. A Széchenyi gyógyfürdő Vénusza és Fürdőző nője, a Szent Gellért fürdő Primaverája, az MTA Csillagvizsgáló kertjének egekbe törekvő akt szobra vagy a Várban lévő Kazinczi kút nőalakja, mind a szépség és lelki finomság harmóniájának tökéletes megfogalmazásai.

A Fiumei úti sírkertben is számos sírszoborra kapott megbízást Pásztor János. Elkészítette, Lotz Károly festőművész, Gombaszögi Ella színésznő, Liber Endre várospolitikus, Balló Ede festőművész, Barta és Delbecq család és Tóth István szülész síremlékét. A Művészparcellában eltemetett szobrászművész nyughelyén saját alkotása látható, a Sic itur ad astra címet viselő akt szobor.

János Pásztor (Gyoma, 29 January 1881 – Budapest, 7 January 1945)

The artist’s animal figures modelled out of mud in childhood by the boy born into a peasant family from the Hungarian Great Plain showed from the earliest age his remarkable sculptural talent. The taciturn young boy was totally enthralled in his studies of the landscape, the environment and nature and its shaping into sculptural form. At the age of 12, his teacher of decorative sculpting recognized his astonishing skills, which is why he asked him to lead the modelling classes. Later, he continued his studies at the National Hungarian School of Applied Art in the capital as a student of Lajos Mátrai Jnr. This is where he made his first public works, ancillary figures for the Vásárhely memorial in Szeged. A short study tour he took in Rome had a lifelong impact on his art; he also travelled to Paris on a state scholarship. Here, he developed a close friendship with the painter Gyula Rudnay, one of the famous representatives of the Great Plain school. The painter’s portrait statue carved in marble from Margaret Island recalls their friendship. He moved back to Hódmezővásárhely with his artist friend, where his statues were inspired by figures of the peasant world. The influence of the Great Plain, the depiction of hardworking peasants was apparent in his art throughout his life, one of the finest examples of which being his carving Leave-Taking in the collection of the Hungarian National Gallery, and the iconic characters of Balatonfüred, the fisherman and the ferryman at the entrance to the dock. His studio was in Castle Garden Bazaar, Budapest, he was hugely in demand as an artist and he produced many important statues in the capital. One such iconic work is the Rákóczi statue in front of the National Assembly, the only work in Kossuth Square to have weathered the vicissitudes of history in its original form. His particularly captivating female nudes and statues are to be found in many places. The Venus and Bathing Woman in Széchenyi Spa, the Primavera of Szent Gellért Spa, the nude reaching to the stars in the garden of the Observatory of the Hungarian Academy of Sciences and the female figure of the Kazinczy Fountain in the Castle are all perfect expressions of the harmony of beauty and spiritual delicacy.

János Pásztor received numerous commissions for works in Fiumei Road Cemetery. He made tombs for the painter Károly Lotz, actress Ella Gombaszögi, local politician Endre Liber, painter Ede Balló, the Barta and Delbecq families, and obstetrician István Tóth. The nude statue Sic itur ad astra, the sculptor’s own work, marks the final resting place of János Pásztor who is buried in one of the artists’ plots.