Szobrászok

Mátrai Lajos György

( Pest, 1850. március 6 – Budapest, 1906. október 15. )

Iparos családból származott, fiatalon Kauser János kőfaragóműhelyében 3 éven át inaskodott, ahol a mester látva a kibontakozó tehetséget javasolta az ifjút egy épületszobrász műhelyébe. Innen előbb Bécsbe, ahol fafaragást, majd Párizsba vette útját, ahol pedig gipsz formázást és természet utáni rajzolást tanult az Akadémián. Bécsbe való visszatérése után a stukkó készítés technikáját sajátította el. Édesapja halála után abbahagyta tanulmányait és fafaragó műhelyt nyitott. 28 évesen ismét tanulmányútra kelt, előbb Párizsba, majd Münchenbe. Kelety Gusztáv közben járására Trefort Ágoston kinevezte az 1880-ban létesült Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola ( mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ) műfafaragászati szakosztály tanárának és egyben vezetőjének. Mivel az alapításakor ez az egyetlen osztály indult, így Mátrai lett az első hivatalos oktatója az intézetnek, ahol halálig tanított. A legendás professzor tanítványok generációit képezte, nevelte fel. Ismert köztéri alkotásai a győri Kisfaludy Károly, a gönci Károli Gáspár, a soproni Széchenyi István szobrok, valamint a Fiumei úti sírkertben fellelhető Izsó Miklós síremlék. Az Országház épületének figurái közül II. Endre, Bethlen Gábor és Kund vezér alakját formázta meg. Későbbi éveiben fiával, Mátrai Lajossal együtt dolgozott, közös munkájuk Vásárhelyi Pál szobra Szegeden és a zombori, ma már sajnos nem látható Schweidel József aradi vértanú szobra.

Mátray Lajos Györgyöt legmagasabb állami szinten is elismerték, 1896-ban arany érdemkereszttel tüntették ki, 1905-ben pedig az uralkodó az iparművészeti oktatás terén szerzett érdemei elismeréséül Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta a szobrásztanárnak.

Alkotásai mindegyike igazolja a szobrász művészi talentumát, azonban az utókor Mátrai Lajos György pályafutásában iskolateremtő és oktató érdemeit méltatja leginkább. A mindössze 56  éves korában elhunyt szobrászművész sírja a Fiumei úti temető 29/3-3-47 helyen található.

Lajos Matrai