Szobrászok

Donáth Gyula

Donáth Gyula (Budapest, 1850. március 13. – Budapest, 1909. szeptember 27.)

A dualizmus időszakában világvárossá váló Budapesten nemcsak a lakosok, hanem a lakó-és középületek száma is megszaporodott.  Ezek a hatalmas építkezések a korszak szobrászainak is nagyszerű lehetőségeket teremtettek. Donáth Gyula életművének egyik jelentős részét az épületszobrok, a másikat pedig a síremlékek teszik ki. 
A szobrászat iránt már gyermekkorától érdeklődő Donáth Gyula első mellszobrát 16 éves korában, 1866-ban mutatták be a Pesti Műegylet kiállításán. Egy évvel később megkezdte komolyabb művészi tanulmányait a müncheni akadémián, ezt követően Drezdában, Bécsben, Berlinben és Olaszországban is bővítette ismereteit. 
 Első nagyobb szabású önálló művei a bécsi világkiállítás rotundájára kerültek, amelyek akkora sikert arattak, hogy a művész később megbízást kapott két egészalakos portré (Athénodoros és Dioszkoridés) mintázására a Kunsthistorisches Museum épületére. Az 1880-as években hazatérő művész sikeresen szerepelt többek között az Operaház és a pesti Vigadó szobraira kiírt pályázatokon, de magánpalotákat (Andrássy út 12. és 21.) díszítő allegorikus szobrok elkészítésére is kapott megbízásokat. Az 1890-es évektől mintegy tíz éven át Donáth, mint a legismertebb síremlékszobrász tevékenykedett. E megtisztelő szerepet az 1889-ben Huszár Adolf szobrászművész síremlékére kiírt pályázat megnyerésének köszönhette. Ezt követően Donáth számos síremléke került felállításra a Fiumei úti sírkertben, amelyek közül néhány még ma is megtalálható, mint például Budapest első főpolgármesterének Kamermayer Károlynak, a magyar büntetőjog kiemelkedő alakjának, Csemegi Károlynak, Teleszky István politikusnak, báró Lipthay Bélának és Péterfy Jenő tanárnak, irodalomtörténésznek. Vajda János költő és Ligeti Antal festőművész eredeti síremlékét/sírszobrát is Donáth mintázta, de az idők során mindkét mű megsemmisült. 
Donáth, temetői megrendeléseivel párhuzamosan különböző emlékművek és emlékszobrok elkészítésére is folyamatosan pályázott, de ezeken többnyire csak kisebb díjakat nyert. Legismertebb munkája talán a bánhidai Turul-emlékmű (1899), amelyet a budai várban megtalálható másik turul szobra (1903) követett. Az ő nevéhez fűződik a budapesti Werbőczy István szobor (1908), valamint az egykori Erzsébet királyné szobor (1903) Bártfafürdőn. 
Az örökké fiatalos kedvű, humoráról és „furcsa magyar beszédéről” közismert szobrász a művészi körök végtelenül szeretett alakjai közé számított, emlékét egy sor anekdota is megőrizte. 

Gyula Donáth (Budapest, 13 March 1850 – Budapest, 27 September 1909)

During the period of Dualism, not only the population but the number of residential and public buildings in the metropolis of Budapest increased exponentially. This massive wave of construction created great opportunities for sculptors of the age. Building sculptures represent one major part of the oeuvre of Gyula Donáth, and tombs and graves the other. 
Gyula Donáth, who showed a fascination with sculpture as early as his childhood, presented his first sculptural bust in 1866, at the age of 16, at the exhibition of the Pest Arts Association. One year later he launched out on serious art studies at the Munich Academy before widening his knowledge in Dresden, Vienna, Berlin and Italy. 
His first larger independent works were installed on the Vienna World Exhibition rotunda and they proved so successful that the artist was later given a commission for two full-figure portraits (Athenodoros and Dioscoredes) for the Kunsthistorisches Museum. The artist, who returned to Hungary in the 1880s, won several tenders, for instance sculptures for the Opera House and Pest Vigadó, but he was also commissioned to make ornamental allegorical statues for private palaces (Andrássy út 12 and 21). For around a decade from the 1890s, Donáth was active as the most famous tomb sculptor in Hungary. He can thank this prominent role to his success in the tender announced for the tomb of sculptor Adolf Huszár in 1889. After this, Donáth made numerous tombs and gravestones in Fiumei Road Cemetery, several of which can still be seen today (for example, the tombs of Budapest’s first mayor Károly Kamermayer, the leading figure in Hungarian criminal law Károly Csemegi, the politician István Teleszky, Baron Béla Lipthay and teacher and literary historian Jenő Péterfy). Donáth also designed the original tombs/sculptures of poet János Vajda and painter Antal Ligeti, but both works have since been destroyed. 
Alongside his cemetery commissions, Donáth also constantly tendered for various memorials and commemorative statues, but most of these won lesser prizes only. Perhaps his best-known work is the Bánhida Turul (mythical bird) sculpture (1899), which was followed by a second Turul sculpture in Buda Castle (1903). He is associated with the István Werbőczy statue in Budapest (1908), and the former statue of Queen Elizabeth (1903) in Bártfafürdő.
The eternally youthful sculptor famous for his humour and ‘curious Hungarian speech’ was a much-loved figure in artistic circles and his memory is preserved through countless anecdotes.