Szobrászok

Kozma Erzsébet

(Marosvásárhely, 1879. máj. 30. - Budapest, 1973. aug. 31.)

A századforduló művészei között ritkán találkozunk olyan nővel, aki élethivatás szerűen foglalkozott volna képzőművészettel. Még inkább igaz ez a szobrászatra, amely ráadásul komoly fizikai erőnlétet is igényelt. Ezt példázza a képzőművésznők számára megrendezett egyik tárlat is, amelyen 80 festőnő mellett mindössze 2 szobrásznő állította ki munkáit.

Egyikük Kövesházy Kalmár Elza, a másik Kozma Erzsébet volt, akikről a szakmai körök is igen nagy elismeréssel szóltak. Ők ketten tekinthetők a haza szobrászművészet első női képviselőinek.

A gyermekkorában szüleivel Kolozsvárra költöző Kozma Erzsébet agyagból formázott állat és ember figuráin már egészen fiatalon megmutatkozott alkotási hajlama és kiváló ábrázoló érzéke.  Az akkor éppen Kolozsváron, a Mátyás király szobron dolgozó szobrászművész, Fadrusz János felfigyelt tehetségére, és nemcsak támogatta, hanem tanítványának is tekintette a fiatal lányt.

Első köztéri munkája a kolozsvári korcsolyapavilon épületének figurális szobor díszei voltak. Sorozatban mintázta portrészobrait eleinte családtagjairól majd a közélet jeles képviselőiről. Sokat elárul személyiségéről egy műtermében járt újságíró jellemzése: „Őt már régóta nélkülözik a zsúrok és a bálok, mert ő igazi művészi temperamentummal, csak az agyag mellett érzi jól magát"

A fiatal szobrásznő Kolozsváron ismerkedett meg Veress Zoltán festőművésszel, akivel házasságkötésük után 1901-ben Budapestre költöztek, ahol aztán egész életük végéig dolgoztak.

A művésznő munkája a kolozsvári unitárius kollégium előcsarnokában egykor felállított neves polihisztor Brassai Sámuelnek mellszobra, amelynek a ma is látható másodpéldányát a házsongárdi temetőben nyugvó tudós síremlékére is elhelyezték. Ő faragta meg az igen fiatalon elhunyt, költő, publicista, a kolozsvári társasági élet népszerű alakjának, Téglás Gábornak síremlékére állított mellszobrát.

Férjével közösen tervezték a pécsi székesegyház altemplomában elhelyezett keresztúti stáció reliefjeit.

Erzsébet Kozma (Tirgu Mures, 30 May 1879  ̶  Budapest, 31 August 1973)

Among artists of the turn of the century, we rarely come across a woman who was involved in the fine arts throughout her entire life. And this is even more true of the art of sculpting, which requires considerable physical strength. To illustrate this, an exhibition organized for female fine artists featured the works of 80 painters and just two women sculptors.

One was Elza Kövesházy Kalmár, the other Erzsébet Kozma, about whom professional circles are particularly complimentary. These two can be considered the first female representatives in Hungary of the art of sculpting.

Erzsébet Kozma, who moved to Cluj-Napoca with her parents when just a child, showed her artistic tendency and excellent pictorial sensitivity in animal and human figures shaped from clay from a very early age. The sculptor János Fadrusz, who happened to be in Cluj-Napoca at the time, working on the statue of King Matthias, was alerted to her abilities and not only sponsored the young girl but looked on her as his student.

Her first public work was figural ornamentation for the skating rink in Cluj-Napoca. She made a series of portrait statues initially of members of her family, and then later of important figures in public life. The words of a reporter who attended her studio reveal much about her personality: “She has long dispensed with soirees and balls because with her true artistic temperament she only feels truly at home with clay.”

The young sculptress met painter Zoltán Veress in Cluj-Napoca, and after their marriage they moved to Budapest (1901), where they worked until the end of their lives.

The artist made the bust of famous polymath Sámuel Brassai once located in the vestibule of the Cluj-Napoca Unitarian College, a copy of which can be seen today on the tomb of the scientist buried in Házsongárd cemetery. She also made the bust erected on the tomb of poet and publicist Gábor Téglás, a popular figure of social life in Cluj-Napoca who died at an early age.

She and her husband jointly designed the reliefs on the Stations of the Cross located in the crypt of Pécs Cathedral.