Szobrászok

Ferenczy Béni

(Szentendre, 1890. jún. 18. - Budapest, 1967. jún. 2.)
Ferenczy Béni a huszadik századi magyar művészet egyik kiemelkedő egyénisége, a szobrászat mellett kiváló érem- és rajzművész is volt. Művész családban nőtt fel, hisz szülei mindketten festőművészek voltak, édesapja, Ferenczy Károly ráadásul a nagybányai festőiskola egyik alapítójaként is számon tartott. Életét nagyban meghatározták a nagybányai gyermekévek, első mestere és atyai jó barátja pedig Réti István, a művészkolónia egyik ikonikus személye volt. Később tanulmányokat folytatott Firenzében, Münchenben és Párizsban.  Első munkáit apjával és testvéreivel együtt az Ernst Múzeum 1916-os kiállításán mutatta be. 1919 után politikai okok miatt több mint két évtizedig külföldön, többnyire Bécsben, kis ideig Moszkvában élt, majd 1938 után végleg hazatelepült. Bécsben készítette el a fiatalon elhunyt osztrák festő géniusz Egon Schiele és feleségének két alakos síremlékét az Ober Sankt Veit-i temetőbe. Ennek másolata a szentendrei Ferenczy múzeum udvarán található.

Moszkvában ismerte meg második feleségét, Erzsit, aki haláláig múzsája lett legteljesebb, legtökéletesebb szobrainak, grafikáinak. 
A második világháborút követő időkben következetesen járta saját művészi útját, nem engedett a korszak kultúrpolitikai nyomásainak. Hol tanított, hol pedig könyvillusztrátorként dolgozott. Elkészítette művész barátai, Ferencsik János, Pilinszky János, Németh László és Juhász Ferenc portré szobrait, s a nagy magyar írókat megörökítő éremsorozatát. 

1947-ben készül el bravúrosan komponált Játszó fiúk szobra, amely a művész összegző művének tartanak. Ennek egyik példányát Székesfehérváron állították ki, a másikat a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Egyházi megrendelésre is készített szobrokat, ilyen alkotása Krisztus megkeresztelése a Belvárosi plébániatemplomban vagy Kis Szent Teréz szobra a Szent István Bazilikában.  Az 1848-as márciusi forradalom centenáriumi évében felkérésre megmintázta Petőfi Sándor alakját, ámde a hivatalos szervek értetlenséggel és elutasítással fogadtak.  A minta bronz változatát csak hosszú évekkel később állították fel Gyula városában. A gipszminta alapján több másodpéldány is készült, amelyek Milánóban, a Károlyi kertben és Ungváron láthatóak. Hosszú évtizedekkel később, 2007-ben öntötték bronzba a művész 1918-ban készített Szerelmespár című nagyméretű gipszdomborműjét, amelyet eredetileg vélhetően édesapja síremlékének szánt, ma viszont a Pesti Vigadó épületének falán látható. 

1956 novemberében szélütés érte, elvesztette beszélőképességét és jobb oldalára megbénult. Ettől kezdve haláláig bal kézzel dolgozott
A Fiumei úti sírkertben Babits Mihály, Réti István és édesapja Ferenczy Károly síremlék domborműjét készítette el. A temetőben kapott díszsírhelyet Ferenczy Béni is, sírját antik szarkofág jelzi.

Állandó kiállítása a szentendrei Ferenczy Múzeumban látogatható.

Béni Ferenczy (Szentendre, 18 June 1890  ̶  Budapest, 2 June 1967)
Béni Ferenczy was an outstanding personality of 20th century Hungarian art and besides being a sculptor he was an excellent medal and graphic artist. He grew up in an artistic family. Both his parents were painters and his father, Károly Ferenczy, is considered to be one of the founders of the Nagybánya school of painting. His life was largely determined by his early years in Nagybánya; István Réti, one of the iconic individuals of the artist colony, was his first master and father figure. Later on he studied in Florence, Munich and Paris. He exhibited his first works at the exhibition of the Ernst Museum in 1916 together with his father and siblings. After 1919, for political reasons, he lived abroad for more than two decades, mainly in Vienna but for a short time in Moscow as well, and in 1938 he finally resettled in Hungary. In Vienna, he made the two-figure tomb of Austrian painter genius Egon Schiele and his wife, in the Ober Sankt Veit cemetery. A copy of this work can be found in the courtyard of the Szentendre Ferenczy Museum.
He met his second wife Erzsi in Moscow. She became his muse for his most artistically mature sculptures and graphics until his death. 
After the Second World War, he pursued his own artistic path and refused to give in to the cultural-political pressures of the era. Sometimes he taught, sometimes he worked as a book illustrator. He made portrait statues of his artist friends János Ferencsik, János Pilinszky, László Németh and Ferenc Juhász and his medal series depicting great Hungarian authors. 
In 1947, he completed his brilliantly composed statue Boys Playing, which is considered to be the highpoint of his oeuvre. One copy of this was erected in Székesfehérvár, the other one is kept in the Hungarian National Gallery. He also made statues to commissions of the church, for instance the christening of Christ in the Inner City Parish Church, and the statue of St. Therese in St. Stephen’s Basilica. In the centenary year of the 1848 March revolution, he modelled the figure of Sándor Petőfi, although the authorities rejected it outright. A bronze version of the work was only set up in Gyula many years later. Multiple copies were made on the basis of the plaster mould, and these can be seen in Milan, Károlyi Garden and Uzhhorod. After many decades, in 2007, the large-scale plaster relief Young Lovers made in 1918 was cast in bronze, which originally he probably intended for the tomb of his father but today it can be seen on the wall of Pest Vigadó. 
In November 1956 he suffered a stroke, lost the ability to speak and was paralysed on his right side. Subsequently he worked using his left hand until his death. 
In the Fiumei Road Cemetery, he made reliefs for the tombs of Mihály Babits, István Réti and his father Károly Ferenczy. Béni Ferenczy also received a decorative tomb in the cemetery; his grave is marked by a sarcophagus of Antiquity.
His permanent exhibition can be visited at the Ferenczy Museum in Szentendre.