Szobrászok

Bory Jenő

Bory Jenő (Székesfehérvár, 1879. november 9. – Székesfehérvár, 1959. december 20.)
Bory Jenő egyszerre volt építész, szobrász és festő. Alkotói munkásságán belül határozottan a szobrászat volt a legjelentősebb és legmeghatározóbb, de életművét nem lehet csak az egyik vagy másik szemszögből szemlélni. Nevéhez több mint hatszáz szobrászművészeti alkotás, több mint háromszáz festmény és két épület kötődik. 
Bory Jenő hétgyermekes családban nőtt fel, és már középiskolás korában elhatározta, hogy szobrász lesz.  Mivel a család anyagi nehézségekkel küzdött, Bory továbbtanulását szülővárosától kapott ösztöndíja tette lehetővé. Először a Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építész diplomát, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol a Stróbl Alajos vezette szobrász mesteriskolát valamint Székely Bertalan rajzóráit látogatta. Önéletrajzában írta, hogy az „építészet és a szobrászat egy test és egy lélek”, ez lényegében Bory művészi hitvallásának is tekinthető. 
Bandika című gyermeket ábrázoló első munkáját 1906-ban a Képzőművészeti Társulat kiállításán mutatták be. Még ebben az évben Németországban és Olaszországban járt tanulmányúton, ahol Carrarában a világhírű Paolo Triscorina műhelyében márványfaragást tanult. Az ott szerzett tudásának az itthon történő alkalmazását és átadását fontosnak tartotta, ugyanis korábban a magyar márványszobrokat mind külföldön faragták ki. 
1909-ben elkezdődött Székesfehérváron Bory tervei alapján a Jézus Szíve templom építése, pár évvel később pedig a szobrász nevét viselő Bory-vár építésébe fogott bele, ahol számos munkája megtekinthető. Tanított a Képzőművészeti Főiskolán és a Műegyetem is, országszerte több köztéri alkotás kötődik a nevéhez. A síremlékszobrászatban is megmutatta tehetségét, ahol össze tudta kapcsolni építészeti és szobrászati felkészültségét.  Az I. világháború után jelentősek szakrális ábrázolásai, ezek közé tartozik a Fiumei úti sírkertben Bitter Illés sírján felállított Szent Imre herceg szobra. 

Jenő Bory (Székesfehérvár, 9 November 1879 – Székesfehérvár, 20 December 1959)
Jenő Bory was an architect, sculptor and painter. Sculpture was of greatest significance within his creative persona, but it is impossible to view his oeuvre from just a single aspect. He is known for creating more than 600 sculptures, more than 300 paintings and he designed two buildings. 
Jenő Bory was raised in a family of six siblings and he decided to follow the path of a sculptor as early as secondary school. Since the family faced financial difficulties, Bory’s continued education was resolved with a scholarship from his hometown. First, he acquired a diploma in architecture at the Hungarian Royal József Nádor Technical University and then he enrolled at the College of Fine Art where he attended sculpting masterclasses by Alajos Stróbl and drawing classes by Bertalan Székely. In his autobiography he wrote that “architecture and sculpting are one body and one soul”; in essence, this can be considered Bory’s artistic creed. 
His first work, Bandika depicting a child, was displayed at the exhibition of the Fine Arts Society in 1906. In the same year he undertook study tours in Germany and Italy, where he studied marble carving in the world-famous studio of Paolo Triscornia in Carrara. He considered it important to use and pass on in Hungary the skills he acquired there because earlier all Hungarian marble statues were carved abroad. 
Construction of the Jesus Heart Church in Székesfehérvár start in 1909 on the basis of the designs by Bory. A few years later he embarked on the construction of Bory Castle, named after the sculptor, where many of his works can be seen. He taught at the College of Fine Art and the Technical University, and he is associated with several public works to be found throughout Hungary. He also displayed his talent in the field of tombstone and mausoleum sculpting where he was able to exploit both his architectural and sculpting skills. His sacred representations in the period after the First World War are significant, including the statue of Prince St. Emeric erected on the grave of Illés Bitter in Fiumei Road Cemetery.