Kossuth-mauzóleum

A Kossuth-mauzóleum plasztikái, bronz, kő, 1908

Szobrász: Stróbl Alajos

A mauzóleum tetején álló monumentális kétalakos bronzkompozíció egy allegorikus szobor-csoport, amely a szabadságharcot szimbolizálja. A rabláncára vert oroszlán a leigázott nemzetet jelképezi, mellette áll az öröklétet kifejező, lobogó fáklyát magasba emelő, az Erő, a Szabadság és a Világosság szimbolikus géniusza, aki megszabadítja bilincseitől az oroszlánt.  „Ez kérem egy száguldó, dühös oroszlán, a nemzet, vele rohan a géniusz, aki megszabadítja láncaitól, s maga előtt kergeti az ármányt, egy kígyót. Az oroszlán át van kötve láncokkal, de a láncok végét a géniusz fogja.” − nyilatkozta Stróbl Alajos az elkészült kompozícióról.  
A bejárat felett Hungária allegorikus nőalakja ül, fejét lehajtva bal kezére támasztja, arcán szomorúság, a nemzet nagy halottjának elvesztése felett érzett bánat. Kora-középkori magyar ruházatot visel, előkelőségét jelzi palástja és a fején lévő korona, amelyet III. Béla király 1848-ban felfedezett, épen maradt sírjában talált korona alapján faragott a művész. Eredetileg a szobrász a Szentkoronát mintázta a női alak fejére, de feltehetően a dualizmus ellentmondásos politikai szituációja miatt (és Kossuth Lajos, valamint I. Ferenc József király ellentéte okán) a végleges szoborra már a halotti korona került.

Hungária trónusát a magyar mondák mitikus madara, a turul díszíti. Fegyverei a trón oldalához támasztott pajzs és Szent István kardja, amely a lába mellett áll. Az ősi magyar motívumok alkalmazása a korszakra jellemző felfokozott nemzeti érzület visszatükröződéseként is értelmezhető.

A síremlékeknek vadállatokkal való díszítése, őrzése az ókortól kezdve gyakran alkalmazott szobrászati elem. A mauzóleum bejáratát védelmező párducokat a művész a Fővárosi Állatkertben őrzött példányok alapján formázta meg.

Stróbl Alajos (Liptóújvár, 1856. június 21. – Budapest, 1926. december 13.)

Stróbl Alajos a magyar szobrászművészet egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb mestere volt. A múlt századforduló hazai szobrásztriászának (Stróbl Alajos, Zala György, Fadrusz János) tagja, akinek számos köztéri alkotásával találkozhatunk nemcsak Budapest utcáin, hanem országszerte is. Stróbl a felvidéki Liptóújváron született, tehetségét korán felismerték, művészeti tanulmányait 1876 és 1880 között Bécsben végezte. 1882-ben Perseus című szobrával hívta fel magára a figyelmet és még abban az évben megbízást kapott az újonnan épült Operaház négy, többek között Erkel és Liszt szobrának az elkészítésére. Stróbl hamarosan a főváros legkeresettebb emlékműszobrásza lett, neki köszönhetjük a múzeumkerti Arany János-emlékművet, a Budavári Mátyás-kutat és Szent István-szobrot, valamint Jókai Mór szobrát is a róla elnevezett téren. A 19. századi magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb alkotása az Anyánk című munkája, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-díjjal jutalmaztak. Élete során mintegy háromszáz portrét készített, ezzel a hazai portrészobrászat egyik legnagyobb alakjává vált. 1927-ben, halála után Klebelsberg Kuno kultuszminiszter megtekintette a Stróbl-emlékkiállítást, ahol lenyűgözték a művész portréi. Ezekből 12 szobrot meg is vásárolt, amelyek a szegedi Dóm tér körül létrehozott Nemzeti Pantheon alapját képezték. Stróbl 1885-től közel negyven éven át tanított a mai Képzőművészeti Egyetemen, ahol a következő szobrásznemzedékekre gyakorolt tagadhatatlanul nagy hatást. Stróblt az „epreskerti várúr” elnevezéssel is illették, hiszen az Epreskert összeforrt a művész nevével. Stróbl ott vezette a szobrászati mesteriskolát, de emellett számos középkori és barokk emléket is megmentett, és vitetett át a kertbe, mint például az egykor a Kálvária téren álló barokk Kálváriát. Stróbl nemcsak kimagasló oktatói és művészi tevékenysége révén, de nem mindennapi epreskerti estélyei miatt is mindenki számára ismertté vált. 

A szobrász első jelentős temetői munkája a mára már megsemmisült Deák-szarkofág volt, amelyet később több is követett. Többek között ő készítette a Kossuth-mauzóleumot díszítő szobrokat, Szilágyi Dezső tekintélyt parancsoló gránitoroszlánját, valamint a híres festő, Zichy Mihály portréját is a Fiumei úti sírkertben.

Sculptural works of the Kossuth mausoleum, bronze, stone, 1908

Sculptor: Alajos Stróbl 

The monumental double-figure bronze on the roof of the mausoleum is an allegorical composition symbolizing the struggle for freedom. The chained lion symbolizes the subjugated nation, and next to it stands the symbolic genius of Strength, Freedom and Light expressing immortality, lifting a flaming torch on high, who frees the lion from its shackles.  “This, in fact, is a raging, angry lion, the nation, and running with it is the genius who frees it from its chains and drives before it guile in the form of a serpent. The lion is bound with chains but the genius holds the end of the chains,” declared Alajos Stróbl about the completed composition.  
Above the entrance is the seated allegorical female figure of Hungária, her head bowed, leaning on her left hand, sadness on her face, grieving for the great dead of the nation. She is dressed in early medieval Hungarian costume, her robe and crown symbolize dignity. The latter was carved by the artist on the basis of the crown found in the intact grave of King Béla III discovered in 1848. Originally, the sculptor intended to model the Holy Crown of St. Stephen for the head of the female figure, but presumably because of the fractious political situation during the Age of Dualism (and the antagonism between Lajos Kossuth and King Franz Joseph I) a replica of the crown uncovered in the grave was added to the final statue.

The throne of Hungária is ornamented with the Turul, the mythical bird of Hungarian legend. Her weapons are a shield leaning against the throne and the sword of St. Stephen at her side. The use of ancient Hungarian motifs can be interpreted as a reflection of the heated national sensibilities typical for the period.

The ornamentation of tombs using images of wild beasts, and their use as ‘guardians’, has been a frequently applied sculptural element since early times. The artist modelled the panthers guarding the mausoleum entrance on the basis of animals in the Municipal Zoo. 

Alajos Stróbl (Liptóújvár, 21 June 1856 – Budapest, 13 December 1926)

Alajos Stróbl was one of the most significant and sought-after masters of Hungarian sculpting. He was a member of the late 19th century Hungarian sculptor-troika (Alajos Stróbl, György Zala, János Fadrusz), whose numerous works are to be found today not only in the streets of Budapest but all over the country. Stróbl was born in Liptovský Hrádok (Liptóújvár) in what is today Slovakia, where his gift was recognized early on. He completed art studies in Vienna between 1876 and 1880. In 1882, he drew attention with his sculpture Perseus and in the same year he was commissioned to make four statues, including those portraying Erkel and Liszt, for the recently completed Opera House. Soon Stróbl became the capital’s most sought-after commemorative sculptor. Among his major works are the János Arany memorial in museum garden, the Matthias Fountain and statue of St. Stephen in Buda Castle and the Mór Jókai statue on the square named after him. His figure Our Mother is among the most outstanding works of 19th century Hungarian sculpture; it was awarded the Grand Prix at the 1900 Paris World Exhibition. Over the course of his life he made approximately 300 portraits, making him one of the greatest personalities in domestic portrait sculpture. In 1927, after his death Kuno Klebelsberg, culture minister, visited the Strobl memorial exhibition where he was highly impressed by the artist’s portraits. Indeed, he purchased 12 of these works, which served as the basis for the National Pantheon around Dóm Square in Szeged. From 1885, Stróbl taught at what is today the University of Fine Art for nearly 40 years, where he exercised enormous influence on succeeding generations of sculptors. Stróbl was also called the ‘chatelain of Epreskert’ because the Epreskert (Mulberry Garden) artist hub was indelibly associated with the name of the sculptor. Stróbl was the head of the master sculpture school there; he also rescued numerous medieval and Baroque monuments and had them transported to the garden, for example, the Baroque Calvary standing at one time on Kálvária Square. Stróbl became a household name not only for his outstanding teaching and artistic activities, but also for his everyday Epreskert social evenings. 

The artist’s first significant funerary work was the Deák sarcophagus (later destroyed), to be followed by many other commissions. He is associated with statues ornamenting the Kossuth mausoleum, the stern granite lion of Dezső Szilágyi and the portrait of famous painter Mihály Zichy in Fiumei Road Cemetery.