Bal árkádsor
Madonna, Schmidlechner Károly síremléke, márvány, 1910 (árkádsor, bal 16.)
Szobrász: Bory Jenő
A szobrászművészt a Szűz Mária-tisztelet egyik leghíresebb zarándokhelyének, a lourdes-i barlangnak a Mária szobra ihlette a síremlék elkészítésére. Bory Jenő alkotása, a kezeit imára kulcsoló Mária szemeit lehunyva, fejét lehajtva imádkozik, míg a lourdes-i szoboralak szemeit az ég felé emelve könyörög engesztelésért és bűnbánatért. A síremlék posztamensén álló fehér márványszobor félköríves záródású fekete háttere erőteljes kontrasztot képez, kiemelve a szobor kontúrját, ugyanakkor a franciaországi kegyhely barlangját is eszünkbe juttathatja.
Bory márvány madonnáját a Műcsarnok 1911-es tavaszi tárlatának kiállításán is bemutatták. A Szűzanyát megjelenítő szobornak több példánya is ismert az országban. Ezek közül az egyik a muraszombati plébániatemplomban, a másik pedig a székesfehérvári Jézus Szíve templom szentély melletti falfülkéjében található.
Apáti Than Károly síremléke, márvány, 1910 (árkádsor, bal 9)
Szobrász: Istók János
Építész: Gerster Kálmán
A 20. század elejének síremlékművészetében a halál témáját felváltja az elhunyt portréjának ábrázolása, amely már az életet idézi meg, az egykor élt személyre emlékeztet. Az 
ekkor készült síremlékeken gyakran jelennek meg az elhunytat jellemző, az életművét reprezentáló tárgyak, jelképek, de az is előfordul, hogy az illetőt épp az élethivatását jellemző beállításban jelenítik meg. A neves kémikus és egyetemi tanár síremléke ez utóbbi típusok körébe tartozik. A mestert ülő helyzetben, mélyen elgondolkozva ábrázolja a művész, előtte két tanítványa áll, akik mély tisztelettel tekintenek rá. Egy korabeli leírás szerint az egyik fiatal alak Than Károly egyik fiának a képmása. A sírdombormű előzményének tekinthető Hans Kundrat bécsi anatómusprofesszor 1894-ben készült síremléke, amelyen az elhunyt tudóst egyik tanítványával ábrázolja a művész, Theodor Charlemont.
A síremlék aedicula-típusú, azaz pillérekkel keretelt timpanonnal lezárt fülke forma, amely az ókori szentélyeket idézi meg. A síremlék vakfülkéjében helyezkedik el a dombormű. A félköríves timpanon mozaik díszítményében a család címere látható. A síremléket 1910-ben Mindenszentek napján avatták fel.
A Lingel család síremléke, bronz dombormű, 1909 (árkádsor, bal 14)
Szobrász: Mátrai Lajos
A síremlék Lingel Klára, a bútorgyáralapító lánya halála után készült, akit elsőként temettek el az épp befejezés előtt álló árkádsorban megvásárolt családi kriptában. Az oszlopokkal keretelt fekete gránit síremlék monumentalitást sugároz. A középen elhelyezett dombormű szakrális jelenetet ábrázol, Mária Magdolna találkozását a feltámadt Jézussal. A Jézus sírjánál egyedül virrasztó Mária elsőként találkozik a feltámadt Krisztussal, aki nevén nevezi őt és fontos megbízatást ad számára: vigye hírét feltámadásának. A dombormű jelenete az örökélet reményét hirdeti, a kriptában nyugvók lelki békéjét és a feltámadásba vetett hit erejét jelképezi.
A Bayer–Krucsay család síremléke, márvány, 1908 körül (árkádsor, bal 17)
Szobrász: Zala György
Építész: Hikisch Rezső
Ez a márványszobor különleges helyet tölt be Zala György alkotásai sorában. A historizmus szellemében készített műveitől eltérően ezt a kompozíciót a 19-20. század 
fordulójának új törekvései szövik át. A sírszobor egy távolodó, vállai felett fejét visszafordító nőalakot ábrázol: kezeit felemelve imára kulcsolja, az ég felé fohászkodik, szemét lehunyja, arcát áthatja az elkerülhetetlen sorsban való belenyugvás. Lépő mozdulatot tesz, miközben mezítelen testét félig lecsúszó lepel borítja, amely akár az anyagi világ egyik szimbolikus darabjaként is felfogható. A gránit oszlopok jelképes kaput formálnak, ami által a kompozíció a földi létből a túlvilági létbe való átlépés pillanatát idézi fel. A márványszobrot még inkább kiemeli sötét háttere, a fehér és fekete kontrasztja egyben az élet és halál ellentétét is kifejezi.
A síremléket valószínűleg Bayer Arnold gyógyszerész 1907 februárjában elhunyt felesége számára rendelték meg, akit először a temetőt övező falsírboltok egyikébe temettek el, korábban elhunyt két kisgyermeke mellé. A 20. század elején felépülő árkádsoron a család által vásárolt kriptába 1907. augusztus végén temették át az asszonyt gyermekeivel együtt, a szobrot vélhetően az ezt követő évben állították fel.
A sír építészeti elemeit Hikisch Rezső tervezte, akinek nem ez az egyetlen közös alkotása Zala Györggyel. Ketten tervezték Beöthy Ákos síremlékét (1905) és Erzsébet királyné Döbrentei téren felállított szobrát.
Gelléri Szabó János síremléke, ruskicai márvány, 1911 (árkádsor, bal 19)
Szobrász: Bory Jenő
A jótékonyságairól ismert közéleti politikus síremléke is azon sírszobor-ábrázolások körébe tartozik, amelyek a halál helyett az életet idézik meg, az egykor élt személyre emlékeztetnek, mégpedig oly formában, hogy a megjelenített alak mellett gyakran jelennek meg az elhunytat jellemző, az életművét reprezentáló tárgyak, eszközök, jelképek.
Az elhunyt végrendeletében vagyonának nagy részét népnevelési, kulturális, tudományos és szociális célokra hagyta, jelentős összeget hagyott oktatási intézményekre (a debreceni és pápai főiskolára, budapesti, szatmári és máramarosszigeti református főgimnáziumokra) és árvaházakra. A szobrász ezért az elhunyt emlékjelének a Jótékonyság allegóriáját formázta meg egy mezítelen, lepelbe bújtatott ülő férfi alakján keresztül, aki védelmezőn von magához két kisgyermeket. Az alak gondosan kidolgozott teste, erőteljes alkata, izmossága erőt és eltökéltséget sugároz, míg karjának gyengédséggel teli mozdulatai lelki finomságról, nemes lélekről vallanak. Ezek a tulajdonságok azok, amelyek a sírban nyugvót is jellemezték, és nagyvonalú jótékonyságra késztették vagyonának felosztásakor. A fehér márványszobor hátteréül arany mozaikok szolgálnak, amelyet a dicsőséget szimbolizáló növény, stilizált babérkoszorú övez. A síremlék felirata Gelléri Szabó János életfilozófiájáról tanúskodik: „A jótékonyság életünk értéke, mit nem emészt a sir…”
Az alkotásnak két gipszváltozata ismert, egy nagy méretű és egy kisebb. Mindkettő látható a Bory-vár kiállításán. A művésznek ez a plasztikája a Műcsarnok 1913-14. évi kiállításán is szerepelt.
A Gundel család síremléke, márvány, 1910 (árkádsor, bal 26)
Szobrász: Gách István Lipót
A síremlékszobor a tragikusan elhunyt fiatal festőművész, Göröncsér-Gundel István emlékét hirdeti. A kereszt előtt ülő fiatal férfi akt lehunyt szemét az ég felé emeli, kezét 
mellkasára helyezi. Szokatlanul egyenes testtartása, felemelt feje magabiztosságot és elszántságot sugároz, míg az ég felé forduló lezárt szemhéjak az ismeretlen, földön túli világ felé fordulást, az élet végébe való belenyugvást fejez ki. Az ifjú művész halálának híre bejárta a korabeli sajtót, a család által megakadályozott házasság miatt mennyasszonyával együtt a halálba menekültek. A fiatalember először kedvesét, majd magát lőtte meg. Ő azonnal meghalt, míg menyasszonyát, Ilonát sikerült megmenteni, de a fiatal lány később saját maga vetett véget életének. Testét ugyanebbe a családi kriptába temették el.
Gách István Lipót a szobrot a Műcsarnok 1910. tavaszi tárlatán kiállította, mielőtt még síremlékként felállították. A szobrászati anyagot bemutató alkotások közül ezt a plasztikát tartották a legkiválóbbnak. A szobor kapcsán a művész anatómiai tudását, erőt sugárzó előadását emelte ki a kritika.
Gottermayer család síremléke, bronz 1929 (árkádsor, bal 50)
Szobrász: Mátrai Lajos, Ohmann Béla
Építész: Menyhért Miklós
Mátrai Lajos egykori tanítványával, Ohmann Bélával több alkalommal is dolgozott együtt, közös munkájuk többek között az egykori Hangyaszékház homlokzati domborművei, a Budapest Székesfőváros Elektromos Művek épületegyüttesének díszei, a Győző és Eszék utcai lakóépületek szobordíszítményei és emlékérmet is terveztek közösen.
Együttes munkájuk eredménye a magyar könyvkötészet megteremtőjének és egyik legnagyobb alakjának síremléke. A könyvkötészetéről híres Gottermayer Nándor díszkötésű művei mai is keresett darabok, a 19-20. század fordulójának legmívesebb magyar könyvborításai kerültek ki műhelyéből. A Gottermayer Nándor Könyvkötői Műintézet saját rajzolói tervezték a mindennapi forgalomba kerülő nagy példányszámú könyvek borításait csakúgy, mint a reprezentatív célokat szolgáló díszes kiadványokét. A könyvkötő síremlékének szoborkompozíciója az elhunyt sikerekben gazdag hivatására utal: a könnyed lepelbe bújtatott fekvő női alak bal kezében az örök dicsőséget jelképező babérágat tartva két vaskos könyvre támaszkodik, míg jobb kezével egy könyvet mutat, amelynek díszes borítóján az elhunyt portréja látható.
Heinrich Alajos síremléke, márvány, 1911 (Árkádsor bal 12)
Szobrász: Tóth István
Az 52 éves korában elhunyt Tömöry Paulina – Heinrich Kálmán, a Rácfürdő egykori igazgatójának felesége – számára készült a síremlék. Az asszonyt 1909 januárjában temették el a frissen felépült árkádsor egyik kriptájába. A síremlék elkészítésére Tóth István szobrászművészt kérték fel, aki az elhunyt emlékét az asszony alakjának megformálásával tette halhatatlanná. A korabeli sajtó gyászjelentéseiből ismeretes, hogy az asszony hosszú betegség után hunyt el. Az egész alakos ülő női alak bal könyökére támasztja arcát, tekintete nyugalmat áraszt, békésen mereng a messzeségbe, mint aki a földi szenvedés után a túlvilági létben örök nyugalomra lelt. A posztamenset az erőt, nemes lelkületet, kitartást jelképező tölgyfalevelek díszítik, közöttük az örök álmot jelentő mákgubókkal. Az alapzat két oldalán egy-egy puttó áll, egyikük a kezében a reményt és örök életet szimbolizáló, felfelé tartott égő fáklyával, míg a másik az elhunyt iránt érzett fájdalmát kifejezve, karjaiba temetett arccal és egy, az elmúlást szimbolizáló megtört fáklyával a kezében. Tömöry Paulina bőkezű jótékonykodó hírében állt, rendszeresen támogatott Anya- és Csecsemővédő Egyesületet, bölcsődéket, nőegyleteket, szegényeket egyaránt. Férje, akit 1927-ben temettek be a kriptába, felesége szándékát is kifejezve, hűvösvölgyi villájukat a Zsófia gyermekszanatóriumra hagyományozta.
Loser család síremléke, márvány, 1914 előtt (árkádsor_bal_18)
Szobrász: Róna József
A sírkert egyik legmeghökkentőbb sírszobra a Loser család sírhelyén áll, a bal oldali árkádok alatt. Az ásványvíz-nagykereskedő és -forrástulajdonos, Loser János nyughelyét jelölő emlékmű készítésének pontos idejét nem tudjuk, de 1914-ben már meglévő síremlékként említik. A két alakból álló kompozíció egyike egy csuklyát mélyen arcába húzó agg férfi, aki szigorú, kemény tekintettel mered maga elé. Kezében maga előtt pallost tart, bal lábával pedig az előtte heverő fiatal férfi testére tapos. Mozdulata könyörtelen és visszavonhatatlan. Alakja, megformálása a halált jeleníti meg, míg az előtte heverő élettelen test az emberi lét elmúlását fejezi ki. Az ifjú mezítelensége a kiszolgáltatottságot, fiatalsága a könyörtelen végzetet jelenti. A halál képében megjelenített öregember és a ravatalon fekvő emberiséget jelképező fiatal fiú kontrasztja még inkább felerősíti a szobor érzelmekre gyakorolt hatását. A mű készülésekor a nagy háború veszélye intuícióként működhetett a szobrászművészben, a fiatal férfi teste a harctereken elhunyt sok ezer elesett katonát is megidézi.
Madonna, tomb of Károly Schmidlechner, marble, 1910 (arcade, left 16)
Sculptor: Jenő Bory
The sculptor was inspired to make this tomb having seen the statue of Our Lady in the Lourdes rock cave, one of the most famous places of pilgrimage to the Virgin Mary. The work by Jenő Bory shows the figure of Mary, hands together, eyes closed, head bent in prayer, whereas the Lourdes work depicts Our Lady with eyes looking towards heaven, begging for atonement and forgiveness. The black background to the white marble statue in an arched niche standing on a pedestal creates a powerful contrast, thus highlighting the contours of the statue, but at the same time reminding the viewer of the cave shrine in France.
Bory’s marble Madonna was displayed at the spring exhibition of Műcsarnok in 1911. Several copies of Our Virgin Lady are known to exist around the country. One can be found in the Muraszombat parish church, another in a niche next to the sanctuary of Székesfehérvár’s Jesus Heart Church.
Grave of Alajos Heinrich, marble, 1911 (Arcade, left 12)
Sculptor: István Tóth
The memorial was made for Paulina Tömöry who died at the age of 52. She was the wife of Kálmán Heinrich, former director of Rác baths. She was buried in one of the crypts of the newly constructed arcade in January 1909. Sculptor István Tóth was commissioned to make the grave. He immortalized the memory of the deceased by carving the figure of a woman. We know from obituaries published in the press that the wife died after enduring a lengthy illness. The seated female figure rests her face in her left hand with elbow on the armrest, her gaze radiates composure as she looks calmly into the distance; it is as though she has found eternal peace in the afterlife after her suffering on earth. The pedestal is decorated with oak leaves symbolizing strength, noble spirit and perseverance, interspersed with poppy bulbs representing eternal sleep. Cherubs stand either side of the base, one holding a burning torch aloft symbolizing hope and eternal life, while the other – in an expression of the pain felt towards the deceased – buries his head in his arms and holds a broken torch, symbol of mortality. Paulina Tömöry was known for her generous charitable works, she regularly supported the Association for the Protection of Mothers and Infants, nursery schools, women’s societies and the poor. Her husband, who was buried in the crypt in 1927, in line with his wife’s intentions, bequeathed their villa in Hűvösvölgy to the Zsófia sanatorium for children.
Grave of the Loser family, marble, pre-1914 (árkádsor_bal_18)
Sculptor: József Róna
One of the most startling tombs in the cemetery stands on the Loser family grave on the left-hand side of the Arcades. We do not know the precise date of the memorial marking the resting place of János Loser, the mineral water merchant and spring owner, but it was mentioned as an already existing tomb in 1914. One of the figures in this double composition is an ancient man with face deeply set into a voluminous hood. He is depicted staring ahead with a stern, hard look. His hands are wrapped around the hilt of a huge broadsword and with his left foot he steps on the body of the young man lying in front of him. His pose is pitiless and irrevocable. His figure and demeanour mark him out as death, while the lifeless body stretched out beneath him expresses the mortality of human existence. The nakedness of the figure represents vulnerability, his youth is merciless destiny. The shocking contrast between the old man depicted as death and the young boy symbolizing humanity lying on the bier serves to reinforce the emotional impact of the statue. At the time the work was made, the threat of impending global conflagration may have served as intuition in the mind of the sculptor, evoking the many thousands of soldiers who were to die in battle in the body of this single young man.
Vissza a szoborpark listára