37-3. parcella

Tavasz, ifj. Konkoly-Thege Gyula síremléke, márvány, 1932 (37/2 sziget)

Szobrász: Sidló Ferenc

Dorothy Arents és ifj. Konkoly-Thege Gyula ifjú házasként tragikus körülmények közt hunytak el. Nászúton voltak, amikor az egyik budapesti szállodában a fiatalasszony a fér¬jével történt kisebb összezördülés után megmérgezte magát. A következő nap meghalt, férje pedig egy hónap múlva lőtte főbe magát.

A szerelmespárt ábrázoló szobor alakjai egymás szemébe nézve ölelkeznek, a mű egésze az antikvitás formaszépségét idézi fel. Az alakok egymás mellett állnak, csupán arcukat fordítják egymás felé. Testük nagy része fedetlen, mezítlábos ábrázolásuk arra utal, hogy az ifjú pár sorsa már nem a földi létezésben nyer értelmet. Az ő szerelmük már csak a földöntúli dimenziókban születik újjá, ott teljesedhet ki, a túlvilágban válhatnak örökre eggyé. A szerelem halhatatlanságának kifejezőereje fogalmazódott meg a márványba faragott kompozícióban. A kétalakos kompozíció egyben a tavasz, az újjászületés allegóriája is, mint erre az alkotás Tavasz címe utal.

A szobor alján Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez című költeményének egyik sora olvasható: „Rám ezer virággal szórtad a tavaszt...”

Sidló Ferenc (Budapest, 1882. január 22.  ̶  Budapest, 1954. január 8.)

A két világháború közötti időszak egyik sokat foglalkoztatott szobrásza volt, munkái között éppúgy találhatóak portrészobrok, mint épületdíszítő és köztéri alkotások. Az ifjú Sidlót a családi hagyományok alapján katonai pályára szánták, de korán megmutatkozó művészi hajlandósága egészen más útra terelte. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajosnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Stróbl Alajos mesteriskolájában folytatta. Bécsben, majd Rómában tett tanulmányutat, az örök városban töltött három esztendő döntő befolyással volt egész művészi pályafutására. Hazatérte után Gödöllőn telepedett le, ahol a művésztelep egyik emblematikus alakjának számított. A kolónia a múlt századfordulón szerveződött magyarországi művésztelepek egyik legjelentősebb helyszíne volt, a magyar szecesszió központi iskolájának számított, ahol a képző- és iparművészet szinte minden ágát művelték. A művésznek több alkotása Gödöllőn született. Ki¬emelkedik közülük a feleségéről, a szin¬tén ott dolgozó Undi Carla iparművész¬ről mintázott Ébredés, a Csodaszarvas ¬dombormű az Országos Levéltár épüle¬tében, illetve a magyar népmeséket megjelenítő reliefek az 1910-ben átadott Városmajor utcai elemi iskola homlok¬zatán. Kőrösfői-Kriesch Aladárral a marosvásárhelyi kultúrpalota számára együtt készítették a Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet, s még számos épületdíszt. Az 1910-es évet Münchenben töltötte, 1913-ban néhány hónapig Firenzében volt. Az első világháború elején elkészítette egy adománygyűjtő akció fő kellékét, a Nemzeti Áldozatkészség szobrát, egy fából készült reneszánsz kori páncélos lovagot, amelyre néhány korona ellenében fémlemezt szögelhettek az adományozók, a befolyt összeget pedig hadiárvák és özvegyek támogatására fordították. A második világháború után a szobrot szétdarabolták, darabjai a Kiscelli Múzeum, illetve a Hadtörténeti Múzeum raktárába kerültek. 1921-ben megbízást kapott a Szabadság téri négy „irredenta szobor” egyikének, a Nyugatnak az elkészítésére. Közismert alkotásai közül kiemelendő a pesti belváros Szomory terén álló korsókat cipelő kétalakos Danaidák-kútszobor, a Széchenyi fürdő előcsarnokának Vénusz szobra, a Balassagyarmaton található Madách-szobor, valamint a Székesfehérváron felállított Szent István bronz lovasszobor.

A két világháború közötti időben egyre nagyobb elismerésben részesült, 1925-től a Képzőművészeti Főiskola ta¬nára, később egy tanéven át rektora volt, ugyanebben az évben kormányfőtaná¬csossá nevezték ki, díjazták Corvin-koszorúval, nagy képzőművészeti aranyéremmel. Ez utóbbit a Danaidák kútja művével érdemelte ki. Megválasztották a Szinyei Társaság főtitkárává, s megmin¬tázhatta a kor számos vezető alakját, így IV. Károlyt, Horthy Miklóst, Klebelsberg Kunót, József főherce¬get. Sok jelentős szobra került külföldi tulajdonba, Európa számos városában állított ki alkotásaiból.

Több alkotása látható a Fiumei úti sírkertben is, többek között Strache Gáborné, Nagy Endre, Sváb Erna, Konkoly-Thege Gyula és a Hornyánszky család sírszobrait faragta meg a művész.

A szobrászművészt a budapesti Új köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

Spring, tomb of Gyula Konkoly-Thege Jnr., marble, 1932 (block 37/2)

Sculptor: Ferenc Sidló

Newlyweds Dorothy Arents and Gyula Konkoly-Thege Jnr. died amidst tragic circumstances. They were on their honeymoon when in a hotel in Budapest the young lady, after having a minor difference of opinion with her husband, poisoned herself. She died the following day and the husband shot himself a month later. 

The figures of this statue depicting the loving couple are shown gazing into each other’s eyes. Overall, the work evokes a sense of the beauty of form of Antiquity. The figures are shown standing side by side, only their faces are turned towards each other. The larger part of their bodies is uncovered, and their depiction as being barefoot is a reference that the fate of the youthful couple is not to be found in their existence on this earth. Their love is rekindled only in extra-terrestrial dimensions, only there can it be realized, they can become one only in the afterlife. The expressive power of the immortality of love is evident in this composition carved in marble. At the same time, the double composition is an allegory of spring and rebirth, as its title – Spring – suggests.

At the foot of the statue there is a line taken from the poem To Hope by Mihály Csokonai Vitéz: “…you did bestrew my laughing spring with many a thousand flowers...”

Ferenc Sidló (Budapest, 22 January 1882  ̶  Budapest, 8 January 1954)

He was one of the most in-demand sculptors in the interwar period, his works include portrait sculptures, building ornamentation and public works. In line with family tradition, the young Sidló was supposed to pursue a career in the army but his artistic inclination evident at an early age channelled him into a completely different field. He studied at the School of Applied Art under Lajos Mátrai, and then he continued at the College of Fine Art in the master school of Alajos Stróbl. He went on study tours in Vienna and Rome, and the three years spent in the Eternal City proved to be of critical importance for the rest of his artistic career. On returning home he settled in Gödöllő where he rose to become one of the iconic figures of the local artists’ colony. This place was one of the most important colonies organized in Hungary at the turn of the last century, it ranked as the central school for Hungarian Art Nouveau where virtually every branch of the applied and fine arts was cultivated. The artist completed several works in Gödöllő. Among these, perhaps the most important are Awakening modelled on his wife, Carla Undi, who also worked in the colony, the relief Miracle Hind in the building of the National Archives, and reliefs depicting Hungarian folk tales on the façade of the Városmajor Street primary school inaugurated in 1910. The relief depicting the coronation of Franz Joseph, as well as numerous architectural ornamentations, for the palace of culture in Tirgu-Mures were made by the artist in partnership with Aladár Kőrösfői-Kriesch. He spent the year 1910 in Munich, and a few months in Florence in 1913. At the outbreak of the First World War he produced the principal work for a subscription campaign, the National Preparedness for Sacrifice statue; it was an knight in armour of the Renaissance period carved from wood, onto which donors, after payment of a modest donation amounting to a few crowns, could nail a metal plate. The cash raised went to support children orphaned in war and widows. After the Second World War the statue was broken up and its parts ended up in the storage rooms of the Kiscelli Museum and the Museum of Military History. In 1921, he received a commission to make one of the four ‘irredentist statues’, Nyugat (West), in Szabadság Square. Of his popular works, the following are of particular significance: the double-figure Danaides bearing water pitchers well statue on Szomory Square in the centre of the capital, the statue of Venus in the foyer of Széchenyi Spa, the Madách statue located in Balassagyarmat, and the bronze equestrian statue of St. Stephen erected in Székesfehérvár.

In the interwar period his reputation continued to rise and from 1925 he taught at the College of Fine Art, later on he served as rector for one academic year, and in the same year he was appointed senior government counsellor, he was presented with the Corvin Wreath and the fine art gold medal. The latter was awarded for the Danaides well artwork. He was elected secretary of the Society, and he modelled numerous luminaries of the age including Charles IV, Miklós Horthy, Kunó Klebelsberg, and archduke Josef. Many of his finest works went into foreign ownership after being exhibited all over Europe.

Several of his works can be seen in Fiumei Road Cemetery, among them funerary statues for Strache Gáborné, Endre Nagy, Erna Sváb, Gyula Konkoly-Thege and the Hornyánszky family.

The sculptor is buried in Budapest New Cemetery.