34. parcella
Móricz Zsigmond síremléke, haraszti mészkő, 1952 (34-1-28)
Szobrász: Medgyessy Ferenc
A szobrászművészt szoros szálak kötötték Móriczhoz, évfolyamtársak voltak a Debreceni Református Kollégiumban. Sokszor találkoztak, leveleztek, halálig tartó baráti viszonyt ápoltak. Medgyessy Ferenc készítette el az író kérésére első feleségének, Holics Eugéniának, Jankának a sírszobrát. A szobrász több alkalommal formázott barátjáról portré- és egészalakos szobrot, s végül elkészítette a síremlékét is. Ez utóbbi abban a Százados Úti Művésztelep műteremben készült, ahol maga Móricz Zsigmond is sokszor megfordult.
A csaknem két és fél méter magas emlékmű félköríves részén Móricz Zsigmond regényalakjai elevenednek meg. Baloldalon lent Báthory Gábor, fölötte Bethlen Gábor, mindketten egy-egy asszony kezét fogják. Az Úri muri jelenetét kubikusok, szegényemberek, betyárok követik, majd a lovát ugrató Rózsa Sándor alakja. Alul, jobb oldalt a Légy jó mindhalálig című regény főszereplője, Nyilas Misi is felfedezhető. A síremlék közepén Móricz Zsigmond szoborportréja kapott helyet.
A sírkő avatására az író halálának 10. évfordulóján került sor.
Apolló, Babits Mihály síremléke, bronz, 1954 (34-1-29)
Szobrász: Ferenczy Béni
A síremlék felállítására Babits halála után 13 évvel került sor. Az özvegy kérésére Ferenczy Béni kapta a költő szelleméhez méltó síremlék megalkotását.
Ferenczy Béni mint a klasszikus görög művészet nagy méltatója, egyik legjellemzőbb képviselője volt a mediterrán ihletésű klasszicizmusnak. A Babits-síremlék domborművének témáját is az antikvitás világa inspirálta, Apollót jeleníti meg, a költészet és művészetek istenét. A görögös ifjú akt, ég felé emelt karokkal, imádkozó pózban, énekre nyitja száját, a babitsi verset dalolva. A vers kezdő sorai az emlékműbe vésve olvashatóak: „Nem az énekes szüli a dalt, A dal szüli énekesét. (Mint forró csontok a máglyán)” A dombormű nem klasszikus portréábrázolás, mégis minden portréábrázolásnál hívebb, Babits lelki tükörképe.
A síremlék másodpéldánya az esztergomi városi könyvtárban található, ahova a szobrászművész özvegyének ajándékaként került. Ez a gesztus egy 1947-ben, Esztergomban töltött nyár emlékét idézi, amely a második világháborút követő évek legjelentősebb művé¬szeti eseménye volt, és amelyet Ferenczy Béni szervezett tanítványaival a városban.
Szent Imre-szobor, Bitter Illés síremléke, carrarai márvány 1941 34-1-41
Szobrász: Bory Jenő
A magyar cisztercita szerzetes Szent Imre herceget, a magyar ifjúság védőszentjét ábrázoló síremlékszobra méltó módon állít emléket a neves pedagógusnak, aki pedagógiai munkássága mellett kiváló szervezőtevékenységet is folytatott, valamint első igazgatója volt az 1912-ben alapított Ciszterci Szent Imre Gimnáziumnak.
A magyar szent alakjának síron való ábrázolása egyedi a temető sírkertjében. A majd másfél méteres mészkő posztamensre állított mellszobor határozott tekintetű ifjút ábrázol, aki jobb kezét szíve fölött mellkasán nyugtatja, bal kezében liliomot és kardot tart. Ez utóbbi két attribútum gyakorta figyelhető meg a hagyományos Szent Imre-ábrázolásokon. A kard, amely a hatalom és az erő szimbóluma, és az uralkodói jelvények egyike, Szent Imre mellett egyértelműen jelzi, hogy az ifjút uralkodásra nevelték és készítették fel. A liliom a tisztaság, a fény, a remény jelképeként az ifjú herceg feddhetetlen életét fejezi ki, aki egy középkori legenda szerint szüzességi fogadalmat is tett.
A síremlék avatására és beszentelésére 1942 szeptemberében került sor. A szobor kvarcbeton mása a Bory-vár udvarában található.
Réti István síremléke, mészkő, bronz, 1966 (34-2-29)
Szobrász: Ferenczy Béni
Ferenczy Béni 1956-ben bekövetkezett agyi embóliája következményeként elvesztette beszédkészségét, jobb keze pedig lebénult. Bal kezét használva újra tanult mintázni. Ennek egyik szép és megható példája a síron lévő dombormű is, amelyet atyai jó barátjának és egyben egykori mesterének, Réti Istvánnak (1872−1945) sírjára készített. Ez a dombormű utolsó munkáinak egyike, az elkészülte utáni esztendőben a szobrászművész elhunyt.
A dombormű egy térdelő, babérfüzért tartó, hosszú fátyolos, lepelbe burkolt nőalakot ábrázol. Szemei a távolba tekintenek, mintha az elmúlásról, az életről és a halálról elmélkedne, búcsúzna. A fél térdre ereszkedett póz az emberi lélek alázatának kifejező ereje, a megkisebbített termet a test esendőségét és tiszteletét jelzi a teremtő és a végtelen világgal szemben. Az elkerülhetetlen sors, a földi lét végességébe való belenyugvás mellett a nő kezében tartott örökzöld növény a lélek hallhatatlanságába vetett hitet hirdeti.
A síremléket 1968-ban állították fel a festőművész eredeti nyughelyén, a 44-es parcellában, ahonnan 1980-ban helyezték át a művészparcellák területére, jelenlegi sírhelyére.
Miklós Andor mauzóleumának szobra, bronz, 1934 (34/közép)
Szobrász: Horvai János
Tervező: Falus Elek iparművész és díszlettervező
A sírépítmény téglalap alapú, kővel burkolt építmény, amelynek tetején szárnyaló női akt helyezkedik el, amely jobb kezét előre nyújtva az örökélet lángját tartja maga elé. A ruhátlanság már a túlvilági létezés állapotát jelzi, a mezítelen testről lecsúszó lepel a földi létből való átlépés pillanatát ragadja meg. A haj és a lepel lobog, a hátranyújtott láb a repülés érzetét 
kelti, ami dinamikus hatásúvá teszi az alkotást. A légiességet sugárzó lebegő alak kontrasztot alkot tömbszerű építménnyel. A női bronzalak Miklós Andor géniuszát jeleníti meg, amely épp elrugaszkodik a földi maradványokat őrző sírtól, és elindul az örökkévalóság felé. Eredetileg az elhunytak mellszobrai álltak a mauzóleum belső terében.
A síremlék tervét Falus Elek iparművész és díszlettervező készítette, aki több szállal kötődött az elhunyt sajtómágnáshoz és családjához. Ő tervezte a korszak sikerlapja, a Miklós Andor által alapított Az Est című bulvárlap fejlécét és tipográfiáját, s a szintén itt nyugvó Gombaszögi Frida színművésznő Tahitótfaluban található villájának arculatát és berendezését.
Popovics Sándor, márvány, 1936 (34/1-96)
Szobrász: Horvai János
A Magyar Nemzeti Bank létrehozójának és első elnökének sírhantján monumentális sírszobor hirdeti a neves pénzügyi szakember emlékét. 
A szoborkompozíció egy magas ravatalon elhelyezett koporsót és azt körbevevő gyászoló férficsoportot ábrázol, akik kezükben az elhunyt életművére utaló szimbólumokat tartanak. Horvai síremlékművészetében már korábban megjelenik az elhunyt koporsójának emberalakokkal kiegészített ábrázolása. Ilyen „koporsót cipelők” jelenet látható Megyeri Izidor (1920) és Farkasházy Zsigmond síremlékén (1931).
Popovics Sándor sírján az alakok nem hordozzák a koporsót, hanem körbeveszik. Mozdulataik, a lehajtott fej, a maga elé révedő tekintet a gyász fájdalmát fejezi ki, a hátsó két férfi fél térdre ereszkedett pozíciója az elhunyt iránti tisztelet és az emberi lélek alázatának gesztusát mutatja, félmeztelen testük a megváltoztathatatlan sorssal szembeni kiszolgáltatottságot, míg izmaik erőteljes kidolgozása erőt és rendíthetetlenséget sugall. Az elöl álló férfialakok közül az egyik könyvet, a másik a kereskedelem ősi szimbólumát, egy caduceust (követi pálcát) tart a bal kezében, jobbjában vésőt emel a magasba, amellyel a halott nevét vési fel az örök emlékezet lapjaira. A két hátulsó alak egyike az arcát az üllőn nyugtatott karjába temeti, míg másik kezében kalapácsot tart. Az üllő és a kalapács megjelenítése a szorgalmas munka és az erő szimbólumai. A másik hátsó alak egyik kezében ásót, másikban pedig dicsőséget jelképező babérkoszorút tart. A síremlék felállítására a temetést követő évben került sor.
Ad Astra, Lenhossék Mihály síremléke, márvány, 1938 és 41 között (34/4-14)
Szobrász: Fülöp Elemér
A síremlékeket készítő művészek közül többen is megjelenítették a földtől elszakadó lélek égbe indulását, amely az öröklét, a hit és a remény egyfajta szimbóluma. Ezek az ún. „ad astra” kompozíciók Vergilius Aeneisének ismert sorait idézik meg, „sic itur ad astra”, azaz „így jutsz fel a csillagokig” (11. ének, 283. sor). A kiváló anatómusprofesszor 
síremlékén is egy ilyen szoborkompozíció látható. A hasáb formájú kő posztamensen fiatal, lepelbe öltözött nőalak áll szorosan összezárt egyenes lábakkal, felfelé törekvő testtartásban. Lábujjhegyre állított pozíciója, hajának lebegése utal a földi világ elhagyásának pillanatára. Jobb kezét egyenesen a magasba nyújtja, ujjával a csillagok felé, a halál utáni létezés képzelt színterére mutat. Bal kezében egy koponyát tart, amely a halandóság egyik legtöbbet használt kifejezője. Ez a jelkép egyben utalhat Lenhossék Mihály egyik fő kutatási területére is: az emberi anatómia tudós művelője több tudományos munkájában is foglalkozott az emberi koponyával. A síremléken Horatius ódájából vett idézet olvasható: „Non omnis moriar” (Nem halok meg teljesen), amely nemcsak a lélek halhatatlanságára utal, hanem a tudós művei által való örök emlékezetére is.
Vénusz, Zala György síremléke, márvány (34/1-48)
Szobrász: Ligeti Miklós
Ligeti Miklóst, az ifjú pályakezdő szobrászt Zala György segédnek hívta magához. Ligeti ugyan elfogadta az ajánlatot, ám egy szerencsés
lehetőség időközben saját műteremhez juttatta. A jó kapcsolat a két szobrász között a későbbiekben is megmaradt, valószínűleg ezért került Zala György sírjára Ligeti Miklós 20. század első évtizedében készített domborművének egyik variánsa. A művész sírját hosszú évekig nem jelezte kő síremlék, 1968-ban a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség adott megbízást több síremlék, köztük Zala síremlékének elkészítésére. Eredetileg beton alapzatra elhelyezett bronzplakett díszítette a sírt, amelyet 1999-ben muravidéki polgárok adományaiból felújítottak, a beton építményt márványra váltották. Sajnálatos módon a bronzplakettet időközben eltulajdonították, a síron látható márvány rekonstrukciót 2008-ban Szabó Tamás szobrászművész készítette el a lendvai vár Zala György tiszteletérre kialakított emlékszobájában őrzött fotó alapján. A domborművön lévő nő Vénusz-szobrocskát tart, óvó mozdulattal öleli körbe. A vele szemben álló faun elmélyülten nézi az örök szépséget megörökítő alkotást. A dombormű témája párhuzamba állítható az 1913-ban bemutatott Faun és Venus című színezett kődomborművével, amelyen egy ülő szatír vágyakozóan tekint a kezében tartott Vénusz-szoborra. Az örök szépség ideálját megjelenítő antik szobrocska mű a műben ábrázolás, a szép utáni sóvárgást, az alkotni vágyást, a művész és a művészet kapcsolatát fejezi ki. Az antik szobrászatban a szépséget megtestesítő Vénusz alakja örök eszményképe lett a művészeknek, ennek jeleként Zala György műteremvillájának is egyik éke volt a milói Vénusz életnagyságú szobormásolata.
Munkácsy Mihály síremléke, édesvízi mészkő, 1911. 34.parcella
szobrász: Telcs Ede
A Képzőművészeti Társulat a síremlék tervezésére kiírt pályázatra Lechner Ödön építőművészt, Ligeti Miklós és Telcs Ede szobrászművészeket kérte fel, azonban Ligeti Miklós és Lechner Ödön lemondott a pályázaton való részvételről indítványozva Telcs Ede közvetlen megbízását. A több, mint négy méter magas, kereszt alakban végződő kopjafára emlékeztető mozaikos díszítményű oszlop egy nagy méretű alapzaton helyezkedik el. Előtte a művészet géniusza emeli magasra a babérlevelekből font dicsőség koszorúját. Munkácsy özvegye egy babér koszorúval díszített oszlopot, tetején a festőművész mellszobrával képzelt el férje síremlékének. Ez a gondolat is ihlette a szobrászművészt a kompozíció megkomponálásakor, a művészet géniusza mintegy kariatidaként magasodik a sírhant fölé. Telcs Ede nemcsak kiváló ismerője volt az antik művészetnek, hanem továbbgondolója is egyes alkotásaiban. A női alak antik ruházata, a bokáig érő redőzött alj dór oszlop benyomását kelti. A magasra kinyújtott kezében tartott babérkoszorú a kereszt szárainak középpontjában helyezkedik el több értelmezést is nyerve egyszerre. Felidézi a kiválasztottaknak kijáró dicsőséget jelentő glóriát, de utalhat a szenvedés töviskoronájára, amely halhatatlanság megváltásának szimbóluma.
A síremlék tervezésekor a szobrászművész szeretett felesége már nagy beteg volt, s ahogy írja Telcs Ede visszaemlékezésében más munkához nem is volt kedve. Felesége halála után került sor a szobor kőbe vésésére, amelyhez tanítványa állt modellt. A mű elkészítésére nem gyűlt össze elegendő pénz, így Telcs Ede tiszteletdíjáról lemondva, csupán tényleges kiadásainak megtérítése ellenében készítette el a művet.
A síremléket ünnepélyes keretek között 1911. június 16-án avatták fel, felújítására pedig 2023-ban került sor magánadomány révén. A sírszobor restaurálását Bánfi Gábor szobrász végezte.
Purt család síremléke, márvány, 1935. 34-1-10
Szobrász: Horvai János
A két alakos síremlékszobor egyike a feltámadt Jézust ábrázolja, amint egy fájdalmában megtört, kezébe temetett arcú női alakot kézen fogva vezet. A gyászoló asszony immár a Megváltóra bízza sorsát, hitéből merít erőt szerettei elvesztésének feldolgozásához. A kompozíció női alakja a gyászoló feleség és édesanya alakját idézi meg, akit egy éven belül két tragédia is ért: férje halála után pár hónappal később elhunyt a fia is.
Krisztus alakja Horvai János több alkotásának is főszereplője. A mennybe tekintő Megváltó alakja a szobrászművész genfi Reformáció Emlékművének nemzetközi Kálvin-szoborpályázatára 1909-ben készített szoborcsoportjának főalakját idézi. A díjazott alkotás Krisztus-alakja igen hamar népszerűvé vált, a Herendi Porcelángyár különböző méretű másolatokban gyártotta. Márványból megfaragott változatát a Gerbeaud család síremlékén állították fel 1925-ben, és ez a Krisztus megfogalmazás került a Purt család síremlékére is.
A síremlék felirata – „Ne félj, csak higgy!” – örök érvényű krisztusi útmutatót hirdet a földi élet küzdelmeiben megfáradó és reményt vesztett ember számára.
Klemm Károly és István síremléke, márvány, 1925 után (34-3-21)
Szobrász: Horvai János
Az ember nagyságú síremlékszobor terve eredetileg ifj. Issekutz Aurél sírjára készült, aki az első világháború során halt hősi halált, és szülőhelyén, Lugoson temették el. A 27 esztendős ifjú számára készített „Fiatal hős” című síremléktervet a művész a Képzőművészeti Társulat 1917-es Tavaszi Tárlatán mutatta be, ahol a mű elnyerte a Forster Gyula által alapított, 3200 koronás Vaszary-díjat. A két alakos kompozíció Jézust és egy félig ruhátlan, fiatal, szenvedésekben megtört férfit ábrázol. A test még karjaival ösztönösen kapaszkodik, míg a lélek elszállni készül, a halál visszafordíthatatlan pillanatában a háborúban elesett ifjú Krisztus mellkasán leheli ki lelkét. A Megváltó szelíden vonja magához a haldoklót, kezének érintésével enyhíti a túlvilágba megtérő szenvedését. A lugosi temetőben álló síremlékről a Vásárhelyi újság 1931-es számában is olvashatunk: „Szembeötlik mindjárt a bejárónál egy hatalmas fehér carrarai márvány, művészies síremlék, megüti a lelkem, mikor olvasom az őszi napsütésben sziporkázó arany feliratot. Itt nyugszik erzsébetfalvi Issekutz Aurél zászlós, meghalt hazájáért a harctéren 27 esztendős korában”.
Ugyanezzel a szoborkompozícióval megjelölt sírban nyugszik a Fiumei úti sírkertben apa és fia, Klemm Károly, a Magyar Gép- és Fegyvergyár igazgatója, és a sziléziai híres Tielsch Altwasser porcelánüzem 1925-ben történt balesetében elhunyt Klemm István. A művészi síremlékszobrot a fiatalon elhunyt ifjú hantjára Horvai János készített el, aki az Issekutz-síremlék másodpéldányát faragta meg, valamikor 1925 után.
Tomb of Zsigmond Móricz, Haraszt limestone, 1952 (34-1-28)
Sculptor: Ferenc Medgyessy
The sculptor had close links to Móricz since they were in the same year at Debrecen Reformed College. They met frequently, corresponded and maintained a friendship up until the death of Móricz. The writer requested Ferenc Medgyessy to make the funerary statue of his first wife, Eugénia (Janka) Holics. The sculptor made several portrait and full-length statues of his friend and finally he also made the tomb. The latter was completed in the studio of the Százados Road Artists’ Colony, the same place Zsigmond Móricz also visited on many occasions.
Characters from the novels of Zsigmond Móricz are recreated in the semi-circular section of the nearly two-and-a-half-metre memorial. On the lower left-hand side is Gábor Báthory, above him is Gábor Bethlen, and each is holding the hand of a woman. The scene from the novel Úri muri is followed by portrayals of labourers, the poor and highwaymen, then the figure of Sándor Rózsa on horseback. Underneath, on the right-hand side, it is possible to make out Misi Nyilas, the hero of the novel Légy jó mindhalálig. A portrait in relief of Zsigmond Móricz is positioned in the centre of the tomb.
The memorial was unveiled on the 10th anniversary of the death of the writer.
Apollo, tomb of Mihály Babits, bronze, 1954 (34-1-29)
Sculptor: Béni Ferenczy
The tomb was established 13 years after the death of Babits. At the request of the widow, Béni Ferenczy was commissioned with creating a tomb in keeping with the spirit of the poet.
As a great admirer of classical Greek art, Béni Ferenczy was one of the most distinguished representatives of Mediterranean-inspired Classicism. The theme of the relief on the Babits tomb was similarly inspired by Antiquity: it shows Apollo, god of poetry and the arts. The nude of a Greek youth, with arms raised to the sky in prayer, opens his mouth to sing the Babits poem. The opening lines of the poem are inscribed on the memorial: “The song is not born of the singer, The singer is born of the song. (As heated bones on the pyre)” The relief is not a classic portrait depiction, yet it is more authentic than any portrait depiction and in fact a reflection of the soul of Babits.
A duplicate of the tomb can be found in the municipal library in Esztergom, donated by the sculptor’s widow. This gesture recalls a summer spent in Esztergom in 1947, which was the most significant artistic event of the years following the Second World War, organized in the city by Béni Ferenczy and his students.
Statue of St. Emeric, tomb of Illés Bitter, Carrara marble, 1941 34-1-41
Sculptor: Jenő Bory
The funerary statue of Hungarian Cistercian prince St. Emeric, patron saint of Hungarian youth, is a fitting tribute to the famous pedagogue, who besides his teaching also conducted important organizational activities and was the first headmaster of the Cistercian Szent Imre Grammar School founded in 1912.
The depiction of the figure of the Hungarian saint on a grave is unique in the cemetery. The bust placed on a 1.5-metre-high limestone pedestal shows a stern-faced youth who rests his right hand on his chest above the heart, and in his left he holds a lily and sword. These latter two attributes are frequently found in traditional portrayals of St. Emeric. The sword, symbol of power and strength, and one of the insignia of a ruler, clearly indicates that the youth was being raised and instructed to rule. As a symbol of purity, light and hope, the lily is an expression of the young prince’s unblemished life. According to medieval legend, he also swore an oath of chastity.
The tomb was inaugurated and blessed in September 1942. A quartz concrete copy of the bust is in the courtyard of Bory Castle.
Tomb of István Réti, limestone, bronze, 1966 (34-2-29)
Sculptor: Béni Ferenczy
As a consequence of a stroke Béni Ferenczy suffered in 1956, he lost the power of speech and his right hand was paralysed. He had to relearn how to model using his left hand. One of the fine, moving examples thus produced is the relief of the grave made for his close friend and one-time master István Réti (1872-1945). This relief is actually one of his last works; the sculptor died the year after he completed it.
The relief is of a kneeling female figure wrapped in a long flowing garment, holding a laurel wreath. Her eyes are fixed on a distant point as if in contemplation of passing, life and death. The half-kneeling pose is the expressive power of the humility of the human soul, the scaled down figure signifies the frailty and respect of the body as against the Creator and the infinite. As well as acceptance of inevitable fate, the transience of existence on this earth, the evergreen bough held in the woman’s hand proclaims faith in the immortality of the soul.
The tomb was erected in 1968 in the original resting place of the painter, plot 44, from where, in 1980, his mortal remains were transferred to the artists’ plot and his current grave.
Grave of the Purt family, marble, 1935. 34-1-10
Sculptor: János Horvai
One of the figures in this double composition depicts Jesus resurrected as he leads by the hand a female figure, face buried in her hands, broken in anguish. The grieving woman entrusts her fate to the Redeemer, drawing strength from her faith to process the loss of her loved ones. The female figure of the composition evokes the image of the wife and mother in mourning, who was hit by two tragedies in a single year: just a few months after the death of her husband, her son also passed away.
The figure of Christ takes a leading place in several works by János Horvai. The figure of the Redeemer looking towards heaven is similar to the principal figure of the statue grouping made by the sculptor for the international Calvin sculpture tender of the Geneva Reformation Memorial in 1909. The Christ portrayal of the entry that won a prize became extremely popular and Herend Porcelain manufactured copies in several sizes. A version carved in marble was erected on the grave of the Gerbeaud family in 1925, and this interpretation of Christ also found a place on the grave of the Purt family.
The inscription – ‘Do not be afraid; only believe!’ – proclaims the eternally valid guidance of Christ for people exhausted by the struggles of earth-bound existence who have lost all hope.
Grave of Károly and István Klemm, marble, after 1925 (34-3-21)
Sculptor: János Horvai
The design for the life-size statue was originally made for the grave of Aurél Issekutz Jnr., who died a hero in the First World War and was buried in his birthplace, Lugoj. The plan for the memorial entitled ‘Young hero’ made for the 27-year-old was presented by the artist at the Spring Show (1917) of the Society of Fine Arts, where the work won the 3200-korona Vaszary Prize established by Gyula Forster. The double composition depicts Jesus and a semi-clothed young man broken by grief. One sees the body still instinctively clinging to the Christ figure while the soul prepares to depart; at the irreversible moment of death the young man who fell in the war breathes his last on the chest of the Saviour. The Redeemer gently draws the dying man to himself and with the touch of His hand, eases his suffering as he moves towards the afterlife. The daily Vásárhelyi published an article about the grave sculpture in Lugoj cemetery in an edition from 1931: “One immediately comes across a huge, artistic grave in white Carrara marble at the entrance; my soul is struck as I read the gold inscription sparkling in the autumn sunshine. Here lies Aurél Issekutz, lieutenant, of Erzsébetfalva who died for his country on the battlefield in his 27th year”.
Father and son both lie in the grave marked with this sculptural composition in Fiumei Road Cemetery: Károly Klemm was director of the Hungarian Machine and Weapons Manufacturing Company, and István Klemm died in an accident at the renowned Tielsch Altwasser porcelain works in Silesia in 1925. János Horvai made the artistic funerary statue for the grave of the young man who died tragically early. The artist created a copy of the Issekutz memorial at some time after 1925.
Vissza a szoborpark listára