34-1. parcella

Athroposz, Huszár Adolf síremléke, márvány, 1889 (34/1-2-42)

Szobrász: Donáth Gyula

A síremlékművészetben az 1880-as években jelentős változás következett be, ugyanis egyre elterjedtebbé kezdtek válni a figurális ábrázolások. Míg korábban az egyes síremlékek esetében az építészeti megoldásokra helyeződött a hangsúly, innentől a szobrászat lett a meghatározóbb. E fordulat jelképének tekinthető Donáth Gyula Athroposz című munkája, amely szoborkompozícióban az antik és a keresztény szimbolika egyesül. 

A kereszt előtt egy nőalakot látunk, Athroposzt, aki a görög mitológiából ismert Moirák egyike, ő az, aki elvágta az élet fonalát. Testvérei Klóthó és Lakheszisz voltak, akik megszőtték és kimérték a halandók életének fonalát. A Moirákat (a római mitológiában Párkákat) általában külön-külön, kezükben tevékenységükre utaló attribútumaikkal szokták ábrázolni, ám itt Athroposz kezében nemcsak az olló, hanem az orsó is megjelenik. A posztamensen az örök dicsőséget szimbolizáló babérkoszorú és az elhunyt szobrászművész eszközei, a véső és a kalapács is megjelenik, ezzel is emléket állítva Huszár Adolf munkásságának.

Egyes vélekedések szerint Donáth hibázott, amikor az antik és a keresztény szimbolikát kapcsolta össze, a sírszobron megjelenített alakokkal kronológiai ellentmondásba keveredett. A negatív vélemények ellenére e szobor elkészülte után Donáth Gyula a síremlékművészet egyik legfoglalkoztatottabb szobrásza lett, műve elhozta a változás korát. 

Lendvay Márton síremléke, mészkő, 1859 (34/1-2-19)

Gerenday-műhely, Gerenday Antal tervezése

Lendvay Márton korának egyik legnépszerűbb színésze volt, amit az is jelez, hogy köztéren elsőként az ő tiszteletére állítottak szobrot, az egykori Nemzeti Színház épülete előtt. A 19. század közepétől a nemzet nagyjai emlékének méltó megörökítése fontos kívánalommá vált, megjelentek a díszesebb síremlékek, több esetben szobrászati elemekkel társítva. Ennek a korszaknak legkorábbi példája Lendvay Márton egyedi síremléke, amelyet a Gerenday-cég első kiemelkedő kvalitású munkájaként is számon tartanak. A síremlék egy monumentális szarkofágot idéz, amelyet díszítése tesz különlegessé. A talpazaton álló kőláda egyik hosszanti oldalán félkörívvel záruló két oszlop domborodik ki oltárszerűen. A körív alatt a színművész portréját egy dúsan faragott tölgyfakoszorú öleli, amelynek levelein az elhunyt főszerepei olvashatóak: „Bánk bán, Hamlet, Táray gróf, Lugartó, Fiesco, Lavater, Walter Ferdinand, Othello, Antonius, Romeo, Richárd, Robin de Bois, Sir Patrick, Don Caesar, Vid, Hunyadi László, Leone Zách nemzetség, Kemény Simon, Pókay Péter, Báró és Bankár, Dávid, Bod”.  A színész neve alatt Sárosy Gyula költő sírverse olvasható: „Végigjátszottad magadat százféle alakban, Míg szívednek örök képe az egy haza volt. Élve halott voltál, élsz halva! – szerelmed örökmű, Életet életből így alakit a halál”. A szarkofágot díszítő faragások az elhunyt hivatásának jelképei: ezek a színészetet megtestesítő álarc, a szövegkönyv és a művészetet szimbolizáló lant. A szarkofág tetőzetét szőlőinda-motívumokkal díszített akrotérionok zárják.

Izsó Miklós síremléke, carrarai márvány, 1890 (34/1-3-10)

Szobrász: Mátrai Lajos György

A 19. századi nemzeti szobrászat megalapítójának, a pesti Petőfi-szobor, a debreceni Csokonai-szobor, a táncoló paraszti figurák és a Búsuló juhász megalkotójának síremlékét halála után másfél évtizeddel állították fel.  A síremlék felállításának költségére gyűjtést szerveztek, ami az első elképzelés szerint Kiss György szobrászművész 1882-ben tervezett emlékműve lett volna, de ez nem került megvalósításra. Egy ismételten kiírt síremlékpályázat után Mátrai Lajos Györgyöt, a fafaragás mesterségének kiváló oktatóját bízták meg a sírszobor tervezésével és elkészítésével. Az életnagyságú ülő alakos szobor márványba faragása közben az is felmerült, hogy az elkészült mű mégse síremlék legyen, hanem talapzatra emelve köztéren állítsák fel. Végül mégis az eredeti terv szerint, az elhunyt szobrász sírhantja fölé helyezték el 1890 októberében.

Az atléta termetű szobrász ülő helyzetben, munkaruhában, mestersége eszközeivel, vésővel és kalapáccsal a kezében, alkotás közben látható. Testtartása, izmos karja, határozott tekintete elszántságot, a tettre kész, munkaerejének teljében levő, fiatalon elhunyt, befejezetlen életművet hátrahagyó művészt formázza meg.

A síremléket 2024-ben újították fel, restaurálását Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művész végezte.

Atropos, tomb of Adolf Huszár, marble, 1889 (34/1-2-42)

Sculptor: Gyula Donáth 

In the 1880s there was a significant shift in funerary art in that figural depictions became increasingly favoured. Whereas earlier, in the case of certain tombs the emphasis had been on architectural solutions, from this time sculpture became the dominant feature. Gyula Donáth’s work Atropos can be considered a symbol of this transformation. In its composition it combines symbolism of Antiquity and Christianity.

A female figure, Atropos, stands in front of a cross. She was one of the Moirai from Greek mythology who cut life’s thread. Her sisters were Clotho who spun the thread of life and Lachesis who measured the length. In general, the Moirai (Parcae in Roman mythology) were usually depicted separately, holding attributes referring to their activity, but here Atropos has in her hands not only shears but a spindle, too. A laurel wreath symbolizing eternal glory and the tools of the deceased sculptor, the chisel and hammer, are also shown on the pedestal, thereby paying tribute to the oeuvre of Adolf Huszár.

Some were of the belief that Donáth erred when he combined the symbolism of Antiquity and Christianity, saying that he mixed in chronological contradiction the elements depicted on the statue. Despite the negative opinions, having made this statue Gyula Donáth became one of the most sought-after sculptors in funerary art and his work marked a turning point. 

Grave of Márton Lendvay, limestone, 1859 (34/1-2-19)

Designed by Antal Gerenday, Gerenday workshop

Márton Lendvay was one of the most popular actors of his day, proof of which is that his statue was erected in front of the old National Theatre. From the mid-19th century, there were increasing demands for the suitable perpetuation of the memory of the nation’s greats, ornamental tombstones appeared, in many cases including sculptural elements. One of the earliest such examples is the unique grave of Márton Lendvay, which is considered the first work of outstanding quality to be produced by the Gerenday company. The grave resembles a monumental sarcophagus made particularly remarkable by its ornamentation. On one of the longer sides of the stone sarcophagus resting on a pedestal, twin columns closing in an arch are thrown into relief in an altar-like manner. Under the semi-circle there is a portrait of the actor surrounded by a lavishly carved oakleaf wreath, on the leaves of which one can read the leading roles played by the deceased: ‘Bánk bán, Hamlet, Count Táray, Lugartó, Fiesco, Lavater, Walter Ferdinand, Othello, Antonius, Romeo, Richard, Robin de Bois, Sir Patrick, Don Caesar, Vid, László Hunyadi, Leone of the Zách clan, Simon Kemény, Péter Pókay, Baron and Banker, David, Bod”.  Beneath the name of the actor there are lines by the poet Gyula Sárosy: ‘You played yourself in a hundred different guises, While the eternal image of your heart was one homeland. You were dead living, you are living dead! – your love is an eternal work, This is how death forms life from life’. The decorative carvings on the sarcophagus reference the symbols of the deceased’s vocation: the mask and script embodying the profession of acting, and a lute symbolizing art. The top of the sarcophagus has an acroterion embellished with vine-tendril motifs.

Grave of Miklós Izsó, Carrara marble, 1890 (34/1-3-10)

Sculptor: Lajos György Mátrai

The grave of the founder of 19^th century national sculpture, the artist of the Petőfi statue in Budapest, the Csokonai statue in Debrecen, dancing peasant figures and the ‘Woeful Shepherd’, was erected 15 years after his death. A collection was organized to raise funds for the memorial, which according to the initial concept would have been the work of sculptor György Kiss designed in 1882, but this was not realized in the end. After issuance of a second tender, Lajos György Mátrai, the outstanding teacher of the craft of wood carving, was commissioned with designing and making the statue. While work was still underway on the life-size seated statue carved in marble the possibility was raised that the completed work should not in fact be a funerary monument but instead, by placing it on a plinth, it would be installed in a public square. In the end, however, it was erected according to the original plan, over the resting place of the deceased sculptor, in October 1890.

The sculptor with an athletic build is shown seated, wearing work clothes, with the tools of his vocation, a chisel and a hammer, in his hands. He is portrayed in the midst of work. His posture, muscular arms and intent scrutiny embody determination, an artist ready for action, at the height of his powers, who died young and left behind an unfinished oeuvre.

The grave was restored in 2024. Restoration work was conducted by Karolina Biacsi, stone sculptor-restorer.