29. parcella

Gránitoroszlán, Szilágyi Dezső síremléke, gránit, 1908, Kauser műhely (29-1-1)

Szobrász: Stróbl Alajos

A Fiumei úti sírkert számos pontján találkozhatunk kőbe faragott állatokkal, több esetben oroszlánok vigyázzák az elhunyt nyugalmát. Stróbl Alajos több oroszlános síremléket is készített, amelynek egyik különleges példája Szilágyi Dezső sírján lelhető fel. Az igazságügyi miniszter síremléke szürke gránitból készült, amelyet az elhunyt által oly nagyon szeretett Tátra hegységből hozattak. A négy méter magas obeliszk közepén ötszögű fülkében Szilágyi Dezső carrarai márványból faragott arcképe, az oszlop alján pedig robosztus termetű, szigorú tekintetű oroszlán látható, amely mellső lábait „Törvény” feliratú könyvön nyugtatja. Eredetileg a síremlék melletti gránitoszlopon egy Tripusz emelkedett, ez sajnos ma már hiányzik. Ez az oroszlán egyben a szobrászművész szimbolikus önarcképének is felfogható, nem véletlen, hogy Stróbl Alajos fia, Mihály apjáról írt életrajzának A gránitoroszlán címet adta.

Stróbl Alajos (Liptóújvár, 1856. június 21. – Budapest, 1926. december 13.)

Stróbl Alajos a magyar szobrászművészet egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb mestere volt. A múlt századforduló hazai szobrásztriászának (Stróbl Alajos, Zala György, Fadrusz János) tagja, akinek számos köztéri alkotásával találkozhatunk nemcsak Budapest utcáin, hanem országszerte is. Stróbl a felvidéki Liptóújváron született, tehetségét korán felismerték, művészeti tanulmányait 1876 és 1880 között Bécsben végezte. 1882-ben Perseus című szobrával hívta fel magára a figyelmet és még abban az évben megbízást kapott az újonnan épült Operaház négy, többek között Erkel és Liszt szobrának az elkészítésére. Stróbl hamarosan a főváros legkeresettebb emlékműszobrásza lett, neki köszönhetjük a múzeumkerti Arany János-emlékművet, a Budavári Mátyás-kutat és Szent István-szobrot, valamint Jókai Mór szobrát is a róla elnevezett téren. A 19. századi magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb alkotása az Anyánk című munkája, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-díjjal jutalmaztak. Élete során mintegy háromszáz portrét készített, ezzel a hazai portrészobrászat egyik legnagyobb alakjává vált. 1927-ben, halála után Klebelsberg Kuno kultuszminiszter megtekintette a Stróbl-emlékkiállítást, ahol lenyűgözték a művész portréi. Ezekből 12 szobrot meg is vásárolt, amelyek a szegedi Dóm tér körül létrehozott Nemzeti Pantheon alapját képezték. Stróbl 1885-től közel negyven éven át tanított a mai Képzőművészeti Egyetemen, ahol a következő szobrásznemzedékekre gyakorolt tagadhatatlanul nagy hatást. Stróblt az „epreskerti várúr” elnevezéssel is illették, hiszen az Epreskert összeforrt a művész nevével. Stróbl ott vezette a szobrászati mesteriskolát, de emellett számos középkori és barokk emléket is megmentett, és vitetett át a kertbe, mint például az egykor a Kálvária téren álló barokk Kálváriát. Stróbl nemcsak kimagasló oktatói és művészi tevékenysége révén, de nem mindennapi epreskerti estélyei miatt is mindenki számára ismertté vált. 

A szobrász első jelentős temetői munkája a mára már megsemmisült Deák-szarkofág volt, amelyet később több is követett. Többek között ő készítette a Kossuth-mauzóleumot díszítő szobrokat, Szilágyi Dezső tekintélyt parancsoló gránitoroszlánját, valamint a híres festő, Zichy Mihály portréját is a Fiumei úti sírkertben.

Erkel Ferenc síremléke, bronz, 1904 (29-1-6)

Szobrász: Kallós Ede
Építész: Márkus Géza

Erkel Ferenc síremlékét 1904-ben a Budapesti Filharmóniai Társaság állíttatta a tisztelet jeleként, hiszen 1853-ban a Nemzeti Színházban működő zenekar karmesterének, Erkel Ferencnek köszönhetően indult el hazánkban a filharmóniai mozgalom, amelynek eredményeképpen megalakult az ország első, rendszeres koncerttevékenységet folytató szimfonikus zenekara.

A nagyméretű síremlék bronz domborművén egy fiatal lány alakja látható, amint egy szomorúfűz alatt merengve, kottával a kezében dalol. A háttérben az alföldi tájkép, folyó, gémeskút, valamint apró házak körvonalai vehetők ki, amelyek a Bánk bán Tisza-parti jelenetére emlékeztetnek. A nemzeti opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek ez a mű jelentette pályája csúcsát. A bronz relief fölött a lehajtott fejű stilizált szfinx a magyar szimfóniát szimbolizálja. A szfinx alakja fölött a Himnusz első két ütemének kottája emlékeztetett Kölcsey Ferenc versének megzenésítőjére. 

A síremléket a Nemzeti Örökség Intézete 2021-ben teljeskörűen felújította.

Irányi Dániel síremléke, kő, bronz, 1898−1901 (29-1-8) 

Szobrász: Kallós Ede
Építészek: Jámbor Lajos, Bálint Zoltán

Az Irányi Dániel síremlékére kiírt pályázatot Kallós Ede terve nyerte el, a legesélyesebbnek vélt – temetői munkáiról híres – Donáth Gyula művével szemben. Ennek köszönhetően a fiatal művész a 20. század első tíz évében a legkeresettebb síremlékszobrásszá vált.

Az Irányi síremlék sikere abban is rejlett, hogy a századforduló megváltozott ízlésvilágát, gondolatiságát maradéktalanul teljesítette. Az egész kompozíciót áthatja a korszakra jellemző nemzeti érzület. A síremlék nőalakja már nem a halál szimbólumaként jelenik meg, és nem is harci öltözetbe bújtatott Hungáriaként, hanem magyaros ruhát öltve az egész nemzetet jelképezi. Az oszlop előtt lehajtott fejjel állva 1848-as zászlót szorít magához, utalva Irányi Dániel szellemiségére, közéleti szerepére. Ugyancsak magyaros motívumokkal díszített az elhunyt bronz büsztjét tartó oszlop, amely a szecesszió hatását tükrözi.

A síremléket a 48-as Függetlenségi Párt emelte, amelynek Irányi haláláig egyik vezéralakja volt. A szükséges költsé¬gek országos adakozásból gyűltek össze, amelyből olyan sok maradt a síremlék elkészülte után, hogy a szobrászművésszel megfaragtatták a szobor másodpéldányát, amelyet 1904-ben köztéren állítottak fel. A Károlyi kertben látható Irányi Dániel szobor abban különbözik a síremléktől, hogy női alakja nem bronzból készült, hanem márványból.
Az emlékmű építészeti elemeit a hazai szecesszió kiemelkedő építészpárosa, Jámbor Lajos és Bálint Zoltán tervezte.

Kallós Ede (Hódmezővásárhely, 1866. február 17. ̶ Budapest, Erzsébetváros, 1950. március 11.)

Középiskolai tanulmányai után Budapesten az Iparművészeti Iskola növendéke lett, majd állami ösztöndíjjal Párizsban ment, ahol Henri Chapunál tanult. A francia fővárosban találkozott Ferenczy Károly akkor még festőnövendékkel, aki portrét festett róla. Még itt készítette el embernagyságú Dávid-szobrát, amit hazatérte után röviddel a Műcsarnok Téli tárlatán mutatott be, ezzel elnyerve a Nadányi Albertné-féle képzőművészeti ösztöndíjat. A siker után a fővárosban maradt és itt is telepedett le. Pulszky Ferenc ajánlására Gyula városa megrendelte tőle Erkel Ferenc köztéri emlékművét, amellyel komoly elismerést vívott ki. Ezt követően számos megrendelést kapott köztéri szobrokra, épületdíszítő plasztikákra és síremlékekre. Kallós Edét különösen a monumentális emlékműplasztika vonzotta. A hét millenniumi emlékmű közül kettőnek, a Zobor-hegyinek és a ma is látható ópusztaszerinek az elkészítésében is részt vett. Egyik legismertebb műve a fővárosi Vörösmarty tér közepén álló Vörösmarty Mihály-szoborcsoport. A költő emlékére kiírt szoborpályázaton a művész Telcs Ede szobrásztársával és Márkus Géza építésszel közösen elkészített terve nyerte el az első helyezést. Ezért a műemlékért  a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki a három alkotót. A carrarai márványból faragott hatalmas kompozíció a mai napig emblematikus fővárosi emlékműveink egyike. Épületszobrászati munkái közül meg kell említeni az Országház homlokzatára faragott kőfiguráit, és a Marosvásárhelyi Kultúrpalota bejárata fölötti négy domborművet.
A Fiumei úti sírkertbe több, mint egy tucat sírszobrot készített, többek között Kozma Sándorét, Bánffy Dezsőét, Erkel Ferencét, Irányi Dánielét. Utóbbi síremlék másodpéldánya köztéri alkotásként is látható a pesti Károlyi kertben.
A 83 éves korában elhunyt szobrászművész sírja a Fiumei úti sírkert 33. parcellájában található.

Klapka György síremléke, homokkő, 1894 (29/1-4)

Szobrász: Róna József

A síremlék a szobrászművész első nagyobb alkotásai közé sorolható, és igen rövid idő, mindössze hat hónap alatt formált meg. A síremléken több motívum és szimbólum is látható, amelyek egységet alkotva adják a teljes kompozíciót. A sziklára elhelyezett kereszt szárait az örökéletet szimbolizáló borostyán fonja körbe. A nemzet gyászát és háláját a harci öltözetbe bujtatott, páncélt viselő Hungária alakja fejezi ki, aki a dicsőség koszorúját jobbjával tartja a hős tábornok mellképe fölé, míg baljával az ország címerével díszített pajzsra támaszkodik. Fején a magyar Szent Koronát viseli. A hadvezér időskori portréja élethűen adja vissza a katona férfiú karakterisztikusan erélyes vonásait. A portré körül elhelyezett tárgyak utalnak az elhunyt életpályájára, a kard és csákó a hadvezéri szerepet idézi, míg a könyvek a tudós férfiét. A síremlék mintája az 1894. évi Téli Tárlat kiállításán is szerepelt, és nagy elismerésnek örvendett. A síremlékre gyűjtött adományösszeg maradványát a Komáromban felállított, ugyancsak Róna József által készített Klapka-emlékszoborra fordították, amely a város központjában a tábornok nevét viselő téren áll.

Granite lion, tomb of Dezső Szilágyi, granite, 1908, Kauser workshop (29-1-1)

Sculptor: Alajos Stróbl 

Animals carved in stone are to be found all over Fiumei Road Cemetery. Most commonly, lions guard the tranquillity of those interred. Alajos Stróbl made several lion tombs, a remarkable example of which can be seen at the grave of Dezső Szilágyi. 

The tomb of the justice minister is made from grey granite mined in the Tátra hills the deceased so loved. Positioned in a pentangular niche in the middle of the 4-metre-high obelisk is a portrait of Dezső Szilágyi worked from Carrara marble. At the foot of the column sits a robust, severe countenanced lion, its front paws resting on a book with the inscription ‘Law’. Originally, a sacrificial tripod rose on a granite column next to the tomb, but sadly this no longer exists. This lion can also be seen as a symbolic self-portrait of the sculptor. It is no coincidence that the biography written by Alajos Stróbl’s son Mihály about his father is entitled The Granite Lion.

Alajos Stróbl (Liptóújvár, 21 June 1856 – Budapest, 13 December 1926)

Alajos Stróbl was one of the most significant and sought-after masters of Hungarian sculpting. He was a member of the late 19th century Hungarian sculptor-troika (Alajos Stróbl, György Zala, János Fadrusz), whose numerous works are to be found today not only in the streets of Budapest but all over the country. Stróbl was born in Liptovský Hrádok (Liptóújvár) in what is today Slovakia, where his gift was recognized early on. He completed art studies in Vienna between 1876 and 1880. In 1882, he drew attention with his sculpture Perseus and in the same year he was commissioned to make four statues, including those portraying Erkel and Liszt, for the recently completed Opera House. Soon Stróbl became the capital’s most sought-after commemorative sculptor. Among his major works are the János Arany memorial in museum garden, the Matthias Fountain and statue of St. Stephen in Buda Castle and the Mór Jókai statue on the square named after him. His figure Our Mother is among the most outstanding works of 19th century Hungarian sculpture; it was awarded the Grand Prix at the 1900 Paris World Exhibition. Over the course of his life he made approximately 300 portraits, making him one of the greatest personalities in domestic portrait sculpture. In 1927, after his death Kuno Klebelsberg, culture minister, visited the Strobl memorial exhibition where he was highly impressed by the artist’s portraits. Indeed, he purchased 12 of these works, which served as the basis for the National Pantheon around Dóm Square in Szeged. From 1885, Stróbl taught at what is today the University of Fine Art for nearly 40 years, where he exercised enormous influence on succeeding generations of sculptors. Stróbl was also called the ‘chatelain of Epreskert’ because the Epreskert (Mulberry Garden) artist hub was indelibly associated with the name of the sculptor. Stróbl was the head of the master sculpture school there; he also rescued numerous medieval and Baroque monuments and had them transported to the garden, for example, the Baroque Calvary standing at one time on Kálvária Square. Stróbl became a household name not only for his outstanding teaching and artistic activities, but also for his everyday Epreskert social evenings. 

The artist’s first significant funerary work was the Deák sarcophagus (later destroyed), to be followed by many other commissions. He is associated with statues ornamenting the Kossuth mausoleum, the stern granite lion of Dezső Szilágyi and the portrait of famous painter Mihály Zichy in Fiumei Road Cemetery. 

Tomb of Ferenc Erkel, bronze, 1904 (29-1-6)

Sculptor: Ede Kallós 
Architect: Géza Márkus 

Budapest Philharmonic Society erected the tomb of Ferenc Erkel as a mark of respect in 1904, because in 1853 it was due to the efforts of Erkel, then conductor of the ensemble contracted with the National Theatre, that the philharmonic movement was launched in Hungary, a consequence of which was that the first symphony orchestra carrying out regular concert engagements was established in the country.

The bronze relief on the large-size tomb depicts a young girl beneath a weeping willow, singing with score sheet in her hand. In the background one can see a Hungarian Great Plain landscape, a river, sweep well and the outlines of tiny houses. The whole is reminiscent of the Tisza embankment scene in the opera Bánk bán. This work represented the highpoint of the career of Ferenc Erkel, founder of national opera. The stylized sphinx with bowed head above the bronze relief symbolizes the Hungarian symphony. Above the sphinx, the score of the first two bars of the Himnusz national anthem recalled his setting to music of the poem by Ferenc Kölcsey. 

The National Heritage Institute conducted a total restoration of the tomb in 2021.

Tomb of Dániel Irányi, stone, bronze, 1898−1901 (29-1-8) 

Sculptor: Ede Kallós 
Architects: Lajos Jámbor, Zoltán Bálint 

The design of Ede Kallós won the tender for the tomb of Dániel Irányi, coming out ahead of the work by Gyula Donáth, famous for his funerary works and considered the frontrunner by many. Thanks to this commission, the young artist became the most sought-after tomb sculptor in Hungary during the first decade of the 20th century. The success of the Irányi tomb also lay in the fact that it fulfilled in all respects the changed tastes and thought processes developing at the turn of the century. The entire composition is imbued with the national sentiment typical of the age. The tomb’s female figure is no longer seen as a symbol of death, nor a ‘Hungaria’ in warlike costume, but instead – dressed in Hungarian clothes – she symbolizes the entire nation. Standing in front of the column with head bowed, she clasps the 1848 flag, a reference to the spirit and public role of Dániel Irányi. The column bearing the bronze bust of the deceased is decorated with Hungarian motifs reflecting the influence of Art Nouveau.

The tomb was raised by the 48 Independence Party, of which Irányi was a leading figure until his death. The expenses were raised from national donations, which proved to be so generous that even after completion of the tomb there was sufficient to make a duplicate of the statue, which was erected in a public square in 1904. The Dániel Irányi statue that can be seen in Károlyi Garden differs from the tomb work in that the figure of the woman is crafted not in bronze but in marble.
Architectural elements of the memorial were designed by Lajos Jámbor and Zoltán Bálint, two outstanding architects of Hungarian Art Nouveau.

Ede Kallós (Hódmezővásárhely, 17 February 1866  ̶  Erzsébetváros, Budapest, 11 March 1950)

After completing secondary school studies, he became a student of the Budapest School of Applied Art and then travelled with a state scholarship to Paris where he studied under Henri Chapu. In the French capital, he met Károly Ferenczy who was then a student painter. Ferenczy painted his portrait. While there he also made the life-size David statue, which shortly after his return to Hungary was exhibited at the Műcsarnok winter display. It won the Nadányi Albertné fine arts scholarship. Following this success, he remained in the capital and settled here. On the recommendation of Ferenc Pulszky, the town of Gyula commissioned a public memorial to Ferenc Erkel from him, and this brought him considerable fame. Subsequently he received numerous commissions for public statues, building ornamentation and tombs. Ede Kallós was particularly attracted to monumental memorial sculptures. He was involved in preparing two of the seven Millennium memorials, at Zobor Hill and Ópusztaszer, which is still visible today. The Mihály Vörösmarty sculptural ensemble in the centre of the capital on Vörösmarty Square ranks as perhaps his best-known work. The design of the artist working in collaboration with fellow sculptor Ede Telcs and architect Géza Márkus won first place in the sculpture tender announced in memory of the poet. The king honoured the three artists with Knighthoods of the Franz Joseph Order for this memorial. The vast composition carved from Carrara marble remains one of the iconic memorials in the capital to this day. It is also important to mention his building statues: stone figures carved on the façade of the National Assembly and four reliefs above the entrance to the Palace of Culture in Tirgu Mures.
He made more than a dozen funerary statues in Fiumei Road Cemetery, including Sándor Kozma, Dezső Bánffy, Ferenc Erkel, and Dániel Irányi. A copy of the latter can also be seen as a public statue in Károlyi Garden, Budapest.
The grave of the sculptor who died at the age of 83 is located in plot 33 of Fiumei Road Cemetery.