26-3. (sziget)

Ecce homo, Horvay János síremléke, márvány, 1924 (26/3. v. sziget)

Szobrász: Horvay János

A képzőművészetben többféle megfogalmazásban ábrázolják Krisztus szenvedését. Az Ecce homo (a megostorozott, tövissel koronázott Krisztus, akire Pilátus rámutat) a Fájdalmak férfija (keresztről levett Megváltó a szenvedés eszközeivel és jeleivel) és a Búsuló Krisztus (a megostorozott, töviskoronás Krisztus kezébe hajtott fejjel vagy megkötözött kezekkel és lehajtott fejjel ül) ábrázolások jelenítik meg Krisztus szenvedéstörténetének egyes fejezeteit. Idővel ezek az ábrázolásmódok kölcsönösen hatottak egymásra, elemei összekeveredtek.

A síremléken felállított szobor a művész saját alkotása a fájdalmas, búsuló Krisztusról. Ennek gipszmintája 1924-ben a Nemzeti Szalon kiállításán is szerepelt. A megkínzott Krisztus maga elé meredve ül, fején töviskorona, kezei megkötözve. A címe Ecce homo, vagyis Íme az ember! Ez a mondat János evangéliumában olvasható (Jn 19,5): Pilátus ezekkel a szavakkal mutatott a tövissel koronázott, bíborszínű köpenybe öltöztetett, megostorozott Jézusra.

A művész sírjára jóval halála után állították fel a szobrot, vélhetően akkor, amikor Horvay János maradványait a temetőn belül áttemették jelenlegi helyére 1972-ben.

Horvay János (Pécs, 1874. május 27.  ̶  Budapest, Erzsébetváros, 1944. november 19.)

A Salzburg környékéről származó család a híres orgonagyáros, Angster József hívására telepedett le Pécsen, ahol a később szobrásszá váló művész is megszületett.
Mint oly sokan szobrászaink közül, az ifjú Horvay is fafaragónak indult, majd Mátrai Lajos György tanítványaként a budapesti Iparművészeti Iskola növendéke lett. Ezt követően hét évig állami ösztöndíjjal Bécsben tanult, majd hosszabb-rövidebb tanulmányutat tett Párizsba, Olaszországba, a két világháború között pedig az Egyesült Államokba. Szobrászműhelyét Budapesten rendezte be, a fővárosban élt haláláig. Kossuth Lajossal személyesen is megismerkedett, a politikus alakját sokszor megformálta. A korszak „Kossuth-szobrok specialistája” lett, mintegy húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. Az elsőnek megformázott Kossuth szobrával, amely a híres toborzó beszédnek állít emléket, elnyerte Cegléd város pályázatát. E műve alapján készítette el a New Yorkban található Kossuth-szobrot is, amely mai napig az ott élő magyarság megemlékezéseinek fontos helyszíne. Az Országház előtti térre elképzelt, az 1848-as első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló pályázatot is ő nyerte el, ám a hatalmas szoborcsoport leleplezésére végül csak 1927-ben került sor. A teret is ettől kezdve nevezik Kossuth térnek. A monumentális mű mindössze 24 évig állhatott a helyén. 1951-ben eltávolították, először feldarabolva a Kerepesi temetőbe (mai Fiumei úti sírkert) szállították, majd Dombóvárra. A Kossuth tér rekonstrukciója során visszaállított szoborcsoport hű mása az eredeti Horvay-alkotásnak. 
Közismertek a művész Krisztust megformáló kompozíciói, valamint köztéren felállított emlékszobrai. Egyik ilyen a Városmajorban látható Beethoven-szobor, amely az 1929. évi Barcelonai Világkiállításon aranyérmet nyert, vagy a Múzeumkertben álló Herman Ottó emlékmű. A művész alkotása Pécs nevezetes Zsolnay-szobrának főalakja, Zsolnay Vilmos figurája, és a Széchenyi Gyógyfürdő Habokból született Vénusz díszkútja.
A szobrászművész a korszak legkeresettebb sírkőszobrásza is volt, a Fiumei úti sírkertben majdnem 50 alkotás köthető hozzá.

Ecce homo, tomb of János Horvay, marble, 1924 (block 26)

Sculptor: János Horvay 

The Passion of Christ is depicted in several ways in fine art. Ecce homo (Christ scourged, wearing a crown of thorns, of whom Pilate says ‘Behold the man’), Man of sorrows or Vir Dolurum (the Redeemer taken down from the cross, displaying the wounds of the Passion) and the Sorrowful Christ (the scourged Christ wearing a crown of thorns seated with head in hands or with bound hands and bowed head) are all found in chapters of the story of Christ’s suffering. Over time, these means of expression influenced one another and their different elements began to mix.

The statue erected on the tomb is the artist’s own work of the suffering Christ. A plaster copy of it was exhibited at the National Salon in 1924. The tortured Christ sits staring down, a crown of thorns on his head, hands bound. The work is simply titled Ecce homo, that is, Behold the man! This phrase can be read in the Gospel of John (19:5): Pilate uses these words to reveal the scourged Jesus crowned with thorns and wearing a purple robe.

The statue was erected on the grave of the artist long after his death, most probably when the remains of János Horvay were reburied within the cemetery to their present location in 1972. 

János Horvay (Pécs, 27 May 1874  ̶  Erzsébetváros, Budapest, 19 November 1944)

The family originating from near Salzburg settled in Pécs at the suggestion of famous organ-maker Angster József. This is where the artist who became a famous sculptor was born.
Like many of our sculptors, the young Horvay also started as a wood carver, then he became a student of Lajos György Mátrai at the School of Applied Art in Budapest. Following this he studied on a state scholarship in Vienna for seven years, then took study tours to Paris and Italy, and the United States in the interwar period. He set up his sculpture studio in Budapest and lived in the capital until his death. He was a personal acquaintance of Lajos Kossuth and frequently modelled the figure of the politician. He became famed as the ‘specialist of Kossuth statues’ of the period, with approximately 20 statues of Kossuth in public spaces around the country. He won the tender launched by the town of Cegléd with his Kossuth statue in memory of the speech given by the famous recruiter. He used this as the basis for the Kossuth statue in New York, which remains to this day an important location for commemorations held by the local Hungarian population. He won the tender for the depiction of members of the first Hungarian government of 1848, intended for the square in front of the National Assembly, although the huge statue ensemble was only finally unveiled in 1927. Since then the square has been called Kossuth Square. The monumental work stood in its place for just 24 years. It was removed in 1951 and first sent, broken down into its constituent parts, to Kerepesi cemetery (today Fiumei Road Cemetery), and then to Dombóvár. The sculpture restored during reconstruction of Kossuth Square is a faithful copy of the original Horvay work. 
The artist’s Christ compositions are well known, as are his memorial statues erected in public places. One such is the Beethoven statue in Városmajor, which won a gold medal at the 1929 Barcelona World Exhibition, and the Ottó Herman memorial in Museum Garden. The artist also shaped the main figure of Pécs’s famous Zsolnay statue, the figure of Vilmos Zsolnay, and the ornamental fountain The Birth of Venus in Széchenyi Spa. 
The artist was the most sought-after sculptor of gravestones of his age. He made nearly 50 works to be found in Fiumei Road Cemetery.