24-1. parcella

Henneberg Károly síremléke, bronz, 1890 (24/1-sziget-1) 

Szobrász: Stróbl Alajos 
Építész: Gerster Kálmán

Stróbl Alajos nemcsak a korszak kiváló portrészobrásza volt, az állatok megformálásában is jeleskedett. A temetőben jó példák erre a Kossuth-mauzóleum kőpárducai és bronzoroszlánja vagy a Szilágyi Dezső sírján álló gránitoroszlán. A temető egyetlen lófiguráját is ő faragta, amely Henneberg Károlynak, a magyar honvéd lovasság megszervezőjének és kiképzőjének sírján áll. A síremlék szoborkompozíciója az elhunyt hivatását reprezentálja, a huszár és a hadi mén az egykori ezredes életművének szimbolikus kifejezője.

1890 júniusában avatták fel Henneberg Károly altábornagy gyászoló huszárt ábrázoló síremlékét, amely a legelső lovas szobor volt nemcsak a mai Fiumei úti sírkertben, hanem egész Budapesten.

A rendhagyó szobrászati alkotást a honvédhuszár tisztikar állíttatta elhunyt altábornagyának, az egykori lovastisztnek, a honvéd lovasság főfelügyelőjének és parancsnokának. A síremléken egy fölnyergelt mén áll nyugodt tartásban, lehajtott fejjel, jobb lábával a port vágva fel. Mellette egy búsuló közhuszár, aki jobb kezét a ló nyakán nyugtatja, miközben az állat zablaszíját tartja, baljában pedig kardjának markolatát szorítja. A katona a parancsnokát, a ló pedig a gazdáját gyászolja.

Stróbl Alajos (Liptóújvár, 1856. június 21. – Budapest, 1926. december 13.)

Stróbl Alajos a magyar szobrászművészet egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb mestere volt. A múlt századforduló hazai szobrásztriászának (Stróbl Alajos, Zala György, Fadrusz János) tagja, akinek számos köztéri alkotásával találkozhatunk nemcsak Budapest utcáin, hanem országszerte is. Stróbl a felvidéki Liptóújváron született, tehetségét korán felismerték, művészeti tanulmányait 1876 és 1880 között Bécsben végezte. 1882-ben Perseus című szobrával hívta fel magára a figyelmet és még abban az évben megbízást kapott az újonnan épült Operaház négy, többek között Erkel és Liszt szobrának az elkészítésére. Stróbl hamarosan a főváros legkeresettebb emlékműszobrásza lett, neki köszönhetjük a múzeumkerti Arany János-emlékművet, a Budavári Mátyás-kutat és Szent István-szobrot, valamint Jókai Mór szobrát is a róla elnevezett téren. A 19. századi magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb alkotása az Anyánk című munkája, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-díjjal jutalmaztak. Élete során mintegy háromszáz portrét készített, ezzel a hazai portrészobrászat egyik legnagyobb alakjává vált. 1927-ben, halála után Klebelsberg Kuno kultuszminiszter megtekintette a Stróbl-emlékkiállítást, ahol lenyűgözték a művész portréi. Ezekből 12 szobrot meg is vásárolt, amelyek a szegedi Dóm tér körül létrehozott Nemzeti Pantheon alapját képezték. Stróbl 1885-től közel negyven éven át tanított a mai Képzőművészeti Egyetemen, ahol a következő szobrásznemzedékekre gyakorolt tagadhatatlanul nagy hatást. Stróblt az „epreskerti várúr” elnevezéssel is illették, hiszen az Epreskert összeforrt a művész nevével. Stróbl ott vezette a szobrászati mesteriskolát, de emellett számos középkori és barokk emléket is megmentett, és vitetett át a kertbe, mint például az egykor a Kálvária téren álló barokk Kálváriát. Stróbl nemcsak kimagasló oktatói és művészi tevékenysége révén, de nem mindennapi epreskerti estélyei miatt is mindenki számára ismertté vált. 

A szobrász első jelentős temetői munkája a mára már megsemmisült Deák-szarkofág volt, amelyet később több is követett. Többek között ő készítette a Kossuth-mauzóleumot díszítő szobrokat, Szilágyi Dezső tekintélyt parancsoló gránitoroszlánját, valamint a híres festő, Zichy Mihály portréját is a Fiumei úti sírkertben.

Finále, Halász Ferenc síremléke, mészkő, 1946 után (24/1-1-1)

Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond

A megrendítő síremlék egy 17 éves fiatalember sírját jelöli, aki pár nappal születésnapja előtt vált a második világháború hősi halottjává. A Fiumei úti sírkertbe egy évvel halála után temettették át szülei. A síremlék szoborcsoportja egy családi jelenetet ábrázol, a fájdalmas elszakadás témáját dolgozza fel. Egy távozni készülő fiútól búcsúznak a szülei. Az indulásra kész ifjút édesanyja két kézzel érinti, szinte visszahúzza, szeretné maradásra bírni, míg az anya mellett álló apa a jobbját nyújtja fia felé, bal kezével pedig az arcát takarja, hogy ne látszanak, könnyei. A fiú még búcsúzóul szeretett szülei felé fordítja a fejét, de eltökélt testtartása, lépő mozdulata jelzi, hogy a sorsa visszafordíthatatlan. Lepellel félig burkolt mezítelen teste már a túlvilági létet jeleníti meg. A téma feldolgozása párhuzamba állítható a szobrász egy korábbi funerális alkotásával, az első világháborúban hősi halált halt Plány Ervin síremlékével, amelyen a fiát gyászoló anya és a tőle búcsúzó ifjú párosa szerepel. A téma, valamint a szobor háromalakos kompozíciójának csoportfűzése Kisfaludi 1911-ben készített, első nagy sikerét jelentő, az elválás és az elszakadás vigasztalan fájdalmát érzékletesen kifejező Finálé című szobrának továbbgondolása.

Tomb of Károly Henneberg, bronze, 1890 (24/1-block-1) 

Sculptor: Alajos Stróbl 
Architect: Kálmán Gerster 

Alajos Stróbl was not only a superb portrait sculptor of his age but he also excelled in creating animals. Fine examples of this in the cemetery are the stone panthers and bronze lion on the Kossuth mausoleum and the lion in granite on the grave of Dezső Szilágyi. He also sculpted the cemetery’s only equestrian composition, which stands on the grave of Károly Henneberg, organizer and chief instructor of the Hungarian cavalry. The sculptural composition represents the vocation of the deceased: the hussar and the stallion are symbolic expressions of the colonel’s lifework.

The tomb depicting a hussar in mourning of Lieutenant General Károly Henneberg was unveiled in June 1890. It was the first equestrian statue not only in today’s Fiumei Road Cemetery but all of Budapest. 

The unusual sculptural work was erected by the officer corps of hussars in honour of their deceased lieutenant general, the one-time cavalry officer, chief inspector and commander of the national defence cavalry. The sculpture depicts a saddled stallion at rest, head lowered, its right foreleg pawing the ground. Standing alongside is a grieving hussar, calming the animal with his right hand on the horse’s neck, holding the reins, with his left hand gripping the hilt of his sabre. The soldier mourns his commander, the horse his master.

Alajos Stróbl (Liptóújvár, 21 June 1856 – Budapest, 13 December 1926)

Alajos Stróbl was one of the most significant and sought-after masters of Hungarian sculpting. He was a member of the late 19th century Hungarian sculptor-troika (Alajos Stróbl, György Zala, János Fadrusz), whose numerous works are to be found today not only in the streets of Budapest but all over the country. Stróbl was born in Liptovský Hrádok (Liptóújvár) in what is today Slovakia, where his gift was recognized early on. He completed art studies in Vienna between 1876 and 1880. In 1882, he drew attention with his sculpture Perseus and in the same year he was commissioned to make four statues, including those portraying Erkel and Liszt, for the recently completed Opera House. Soon Stróbl became the capital’s most sought-after commemorative sculptor. Among his major works are the János Arany memorial in museum garden, the Matthias Fountain and statue of St. Stephen in Buda Castle and the Mór Jókai statue on the square named after him. His figure Our Mother is among the most outstanding works of 19th century Hungarian sculpture; it was awarded the Grand Prix at the 1900 Paris World Exhibition. Over the course of his life he made approximately 300 portraits, making him one of the greatest personalities in domestic portrait sculpture. In 1927, after his death Kuno Klebelsberg, culture minister, visited the Strobl memorial exhibition where he was highly impressed by the artist’s portraits. Indeed, he purchased 12 of these works, which served as the basis for the National Pantheon around Dóm Square in Szeged. From 1885, Stróbl taught at what is today the University of Fine Art for nearly 40 years, where he exercised enormous influence on succeeding generations of sculptors. Stróbl was also called the ‘chatelain of Epreskert’ because the Epreskert (Mulberry Garden) artist hub was indelibly associated with the name of the sculptor. Stróbl was the head of the master sculpture school there; he also rescued numerous medieval and Baroque monuments and had them transported to the garden, for example, the Baroque Calvary standing at one time on Kálvária Square. Stróbl became a household name not only for his outstanding teaching and artistic activities, but also for his everyday Epreskert social evenings. 

The artist’s first significant funerary work was the Deák sarcophagus (later destroyed), to be followed by many other commissions. He is associated with statues ornamenting the Kossuth mausoleum, the stern granite lion of Dezső Szilágyi and the portrait of famous painter Mihály Zichy in Fiumei Road Cemetery.