20. parcella

Báró Strallendorf Brúnóné Krail Irma síremléke, bronz, az 1920-as évek vége (20-1-4)

Szobrász: Ligeti Miklós

Az egész életében különcnek számító Krail Irma legendás vagyonát népnevelési célokra hagyományozta végrendeletében, ezért szerepel sírfeliratán, hogy a „Nemzet hálája jeléül”. Az emlékmű állíttatója a Magyar Királyi Vallás- és Közművelődésügyi Minisztérium.

A síremlékszobor eredetileg egy hősi emlékműnek készült az Eötvös József Reáliskola első világháborúban hősi halált halt egykori tanárai és diákjai, mintegy 80 személy tiszteletére. Az alkotás gipsz modelljét maga a művész ajándékozta az iskolának, amelyet az egykori növen-dékek adományaiból öntettek ércbe, a felállítására pedig 1930-ban került sor, az iskola fennállásának hetvenötéves jubileumi ünnepsége alkalmából. A hősi emlékmű egy gyászoló nőt ábrázol, karjaiban az emlékezés virágaival, egy nagy csokor rózsával, lábai előtt könyveken őrt álló bagoly, előtte sisak és egy kard. Minden egyes „kellék” szimbolikus tartalommal bír, a rózsa a nyugati kereszténység kultúrkörében a mártír vérének és az áldozatnak a jelképe, a bagoly a bölcsesség és a tudomány megtestesítője, a sisak és a kard a háborút jelképezi. A báróné sírján látható bronzszobor ennek a hősi emlékműnek a replikája, azzal a különbséggel, hogy a háborút szimbolizáló sisakot és kardot a szobrász a dicsőséget jelentő pálmaágra cserélte.

Azt, hogy mikor került sor a síremlék felavatására, nem tudjuk pontosan, valószínűleg valamikor a két világháború között. 

Ligeti Miklós (Buda, 1871. május 19. – Budapest, 1944. december 10.)

A kiegyezés utáni konszolidáció, a szabadság lehetősége, a millenniumi ünnepségek és Európa békéje egy soha nem látott fejlődést indított el. A korszak kitermelt egy olyan mecénás réteget, amely biztos megélhetést nyújtott a századforduló művészeinek, a világkiállítások és tárlatok pedig lehetőséget biztosítottak a hazai művészek nemzetközi porondon való bemutatkozására is. E kor szülötte volt a nagy tehetségű, szorgalommal bőségesen megáldott Ligeti Miklós.
Budán született Lőwy Móricként, édesapja hivatásos katona volt. Az ifjúban rajztanára, Tahy Antal látta meg a tehetséget, az ő közbenjárására került Stróbl Alajos szobrászműhelyébe inasnak. A mester javaslatára az Iparművészeti Iskolába iratkozott, ahol Mátrai Lajos tanítványa lett. Ösztöndíjjal Bécsben, majd Párizsban tanult, ahol Rodin életre szóló hatással volt rá. Hazatérte után megalkotta első köztéri alkotását, a Rákászfiú szobrát, amellyel nemcsak díjra, hanem sikerre is szert tett.  Többszöri áthelyezése után a szobor ma a Margitszigeti vízesés medencéjében látható. Legismertebb alkotása, Anonymus városligeti szobra, amely a magyar középkori történelem ismeretlen krónikaírójának egészalakos kompozíciója. Ez az alkotás egyike volt az úgynevezett tíz királyszobornak, amelyeket Ferenc József adományozott a magyar fővárosnak. A fiatal művész ekkor még csak 27 éves volt, és nem pályázat, hanem felkérés útján kapta a megbízást a szobor elkészítésére. Ezzel a szoborral Ligeti új alapokra helyezte a hazai szobrászatot, Fadrusz János szavaival élve, Ligeti ezzel az alkotásával lerakta a talpkövét a hazai új modern művészetnek. 
1914-ben Ligeti készítette el az agg Ferenc József utolsó portréját, amelynek végső, befejezett formáját az uralkodó már nem érte meg. Ez a műve egyben egy korszak szimbolikus lezárásának is tekinthető, hiszen a Monarchia széthullott, a város pedig, ahova a szobrot szánták, már nem tartozott Magyarországhoz. 
Köztéren felállított szobrai közül többeket az idő viharai pusztítottak el, ezek közül némelyeket újrafaragtak, mint például Déryné Széppataky Róza szobrát a budai Horváth-kertben, vagy ismételten felállítottak, többek között Bandholtz tábornok bronzszobrát a Szabadság téren, Rudolf trónörökös szobrát a Városligetben, Erzsébet királyné márványszobrát Szegeden.
Ligeti Miklós a síremlékművészetben is maradandót alkotott. A Fiumei úti sírkertbe összesen 20 funerális alkotása készült, amelyek közül 19 még ma is a sírkert szobrainak jeles darabjai.

Tomb of Baronness Brúno Strallendorf, Irma Krail, bronze, late 1920s (20-1-4)

Sculptor: Miklós Ligeti 

The legendary fortune of Irma Krail, considered an eccentric her entire life, was left in her will for education purposes, hence the inscription on her tomb: ‘In token of a grateful nation’. The memorial was erected by the Hungarian Royal Ministry of Religion and Public Education.

Originally, the tomb sculpture was made as a heroes’ memorial in tribute to approximately 80 people, former teachers and students of the Eötvös József School of Science who were killed in action in the First World War. The artist himself donated the plaster model of the work to the school, which was cast from a subscription raised by former students. The memorial was erected in 1930 on the occasion of the 75th anniversary of the foundation of the school. The heroes’ monument depicts a grieving woman, in her arms flowers of remembrance, a large bouquet of roses, at her feet an owl guarding books, with helmet and sword. Each ‘accessory’ has symbolic significance: in western Christian tradition the rose is a symbol of the blood of martyrs and sacrifice, the owl represents wisdom and science, the helmet and sword are symbols of war. The bronze that is on the tomb of the baroness is a replica of this heroes’ memorial, the only difference being that the sculptor exchanged the helmet and sword symbolizing war for a palm frond representative of glory.

We do not know precisely when the tomb was inaugurated but it probably occurred in the interwar period.

Miklós Ligeti (Buda, 19 May 1871 – Budapest, 10 December 1944)

Consolidation in the wake of the Compromise, the possibility of freedom, the Millennium celebrations and peace in Europe all sparked growth the like of which had never been seen. The era generated a stratum of patronage that offered a secure livelihood for artists of the turn of the century, and the various world exhibitions and displays also provided opportunities for Hungarian artists to introduce themselves on the international stage. Miklós Ligeti, a highly talented artist blessed with enormous diligence, was born in this flourishing age.
He was born Móric Lőwy in Buda, his father was a career soldier. His teacher of drawing, Antal Tahy, recognized in the youth a significant talent and it was through his efforts that the young man was taken on as an apprentice in the sculpting studio of Alajos Stróbl. At the recommendation of the master, he enrolled at the School of Applied Arts where he was a student of Lajos Mátrai. He won scholarships to study in Vienna and Paris, where Rodin had an influence on him that lasted a lifetime. On his return to Hungary he made his first public statue, Boy Catching Crayfish, which won him not only a prize but considerable renown. After several moves, the statue can be seen today in the waterfall pool on Margaret Island. His most famous work, Anonymous, is in City Park. It is a full-figure composition of the unknown chronicler of Hungarian medieval history. This work is one of the so-called ten royal statues that Franz Joseph donated to the Hungarian municipality. At the time the artist was just 27 years old and he received the commission for the sculpture not through tender but a personal request. With this statue, Ligeti placed domestic sculpting on new foundations. To borrow the words of János Fadrusz, Ligeti had laid the foundation stone of new modern art in Hungary. 
In 1914, Ligeti made the last portrait of the old Franz Joseph, the final completed form of which the sovereign did not live to see. This work can also be considered the symbolic closure of an era because the Monarchy collapsed and the city where the statue was destined for no longer belonged to Hungary.
Of his statues in public areas, several have not survived the vicissitudes of time, although some have been remade, for example, that of Róza Széppataky Déryné in Horváth Garden, Buda, or re-erected, including the bronze of General Bandholtz in Szabadság Square, the statue of Crown Prince Rudolf in City Park, and the marble statue of Queen Elizabeth in Szeged.
Miklós Ligeti similarly created great works in the field of tomb art. He made a total of 20 funerary works for Fiumei Road Cemetery, among which 19 still rank as important examples of cemetery sculpture.