17-1 parcella

Petőfi család síremléke, bronz, 1911, 1913 (17/1-1-1)

szobrász: Bory Jenő

A Petőfi Társaság kezdeményezésére 1908-ban megtörtént Petőfi Sándor családtagjainak közös sírba tétele, így szülei, Petrovics István és Hrúz Mária, felesége, Szendrey Júlia, fia, Zoltán, valamint öccse, István immár együtt alusszák örök álmukat. Ugyancsak a társaság kezdeményezésére történt a monumentális síremlék állítása is a sírhalom fölé. Bory Jenő alkotását egy két méteres piedesztálra helyezték, amelynek oldalába beépítették azt az eredeti sírkövet is, amellyel Petőfi Sándor jelölte meg szülei sírját 1849 nyarán. A rajta olvasható felirat: „A legszeretettebb atya, a legszeretettebb anya.” A süttői mészkőtáblától jobbra és balra az elhunytak neveit vésték fel.

A lantot karmai közt tartó Turul az ismeretlen helyen nyugvó költőnek állít emléket, így a síremlék egyben Petőfi Sándor jelképes sírhelyeként is szolgál. Ferenc József király a Stróbl Alajos epreskerti mesteriskolájában tett egyik látogatása során maga is megtekintette a szobrászművész által mintázott madár készülő figuráját. 

A síremlék elkészülte után két évvel a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége a költő édesapjának, Petrovics István néhai vendéglősnek a tiszteletére érckoszorút készíttetett, amelyet a posztamens szélére helyeztek. Levelein a koszorú elkészülését támogató városok nevei szerepelnek: Nezsider, Újpest, Debrecen, Veszprém, Győr, Árva, Sárvár, Pozsony, Kecskemét, Brassó, Szatmár, Szeged, Németújvár, Budapest, Miskolcz, Egyháza, Arad. 

Bory Jenő (Székesfehérvár, 1879. november 9. – Székesfehérvár, 1959. december 20.)

Bory Jenő egyszerre volt építész, szobrász és festő. Alkotói munkásságán belül határozottan a szobrászat volt a legjelentősebb és legmeghatározóbb, de életművét nem lehet csak az egyik vagy másik szemszögből szemlélni. Nevéhez több, mint hatszáz szobrászművészeti alkotás, több, mint háromszáz festmény és két épület kötődik. 
Bory Jenő hétgyermekes családban nőtt fel, és már középiskolás korában elhatározta, hogy szobrász lesz. Mivel a család anyagi nehézségekkel küzdött, Bory továbbtanulását szülővárosától kapott ösztöndíja tette lehetővé. Először a Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építész diplomát, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol a Stróbl Alajos vezette szobrász mesteriskolát, valamint Székely Bertalan rajzóráit látogatta. Önéletrajzában írta, hogy az „építészet és a szobrászat egy test és egy lélek”, ez lényegében Bory művészi hitvallásának is tekinthető. 
Bandika című gyermeket ábrázoló első munkáját 1906-ban a Képzőművészeti Társulat kiállításán mutatták be. Még ebben az évben Németországban és Olaszországban járt tanulmányúton, ahol Carrarában a világhírű Paolo Triscornia műhelyében márványfaragást tanult. Ott szerzett tudásának hazai alkalmazását és átadását fontosnak tartotta, ugyanis korábban a magyar márványszobrokat mind külföldön faragták. 
Bory tervei alapján 1909-ben elkezdődött a székesfehérvári Jézus Szíve templom építése, pár évvel később pedig a szobrász nevét viselő Bory-vár építésébe fogott bele, ahol számos munkája megtekinthető. Tanított a Képzőművészeti Főiskolán és a Műegyetemen is, országszerte több köztéri alkotás kötődik a nevéhez. A síremlékszobrászatban is megmutatta tehetségét, ahol össze tudta kapcsolni építészeti és szobrászati felkészültségét.  Az első világháború utáni szakrális ábrázolásai jelentősek, ezek közé tartozik a Bitter Illés sírján felállított Szent Imre herceg-szobor a Fiumei úti sírkertben. 

 

Szent Borbála szobor, mészkő, 1828 (17/1-1-54)

szobrász: Dunaiszky Lőrinc

A Fiumei úti sírkert egyik legkorábbra keltezhető figurális síremlékszobrát, amely egyben hazai szobrászatunk kibontakozásának egyik kiváló példája, Dunaiszky Lőrinc alkotásaként tartják számon.

Szent Borbála egész alakos szobra Dulitzky Vilmos főlevéltárnok sírján áll a budai temetőkből áttemetettek között, azonban eredetileg ez a síremlék egy asszony, Rosina Pistori sírját jelölte a Vízivárosi temetőben majdnem 100 éven keresztül. Miután az asszony maradványai a Farkasréti temetőbe kerültek, síremlékét Dulitzky Vilmos levéltárnok sírja fölé helyezték. Az 1960-as években a budai sírkert végleges felszámolásakor szállították át a maradványokat a sírszoborral együtt a mai Fiumei úti sírkertbe.

A sírszobor szoros párhuzamot mutat a művész tíz évvel korábbi Flóra-szobrával, amelyet szintén a klasszicizmus szellemében alkotott. A két szobor pózba állítása, ruháinak redőzete szinte minden részletében megegyezik. 

A művész gyakorta dolgozott minta után, ezt támasztja alá az a két kisméretű faszobor is, amely hagyatékában maradt fenn. Ennek egyike egy 15 centiméter magas, 1808-ból származó Flóra-szobrocska, amely minta gyanánt szolgált későbbi nagyméretű női kőszobraihoz is. Ez alapján készült az Arany János utca egyik házának udvarán fellelhető, már említett Flóra-szobor, de ez szolgálhatott mintaként a sírkert Szent Borbála szobrához is, csakúgy, mint más női szenteket ábrázoló figuráihoz. A kompozíció minden esetben ugyanaz: lepelbe burkolt kontraposztos nőalak jobb kezét maga elé hajlítva a leomló redőzött drapériát könyökhajlatnál fogja fel. 
Szent Borbála a bányászok, tüzérek, ágyú- és harangöntők védőszentje, vértanú. Gyakorta ábrázolják pálmaággal, könyvvel, toronnyal, kehellyel. A sírszobor női alakja oszlop mellett áll, kelyhet tart kezében. 

Dunaiszky Lőrinc (Libetbánya, 1784. július 15. – Pest, 1833. február 5.)

A 19. század elején még egyáltalán nem volt Magyarországon szervezett művészeti képzés, magasabb szintű tudásra külföldi akadémiák látogatása során lehetett szert tenni. Dunaiszky Lőrinc az elsők közé tartozott, aki a Bécsi Akadémián tanult és az „akadémiai szobrász” megkülönböztető címet használta. A hazai szobrászat feléledésében nagy szerep jutott neki, korának legtöbbet foglalkoztatott szobrászává vált.

Asztalos édesapja iparos pályára küldte tanulni, így került Besztercebányára, ahol egy képfaragónál sajátította el a fafaragás első lépéseit. Húsz évesen beiratkozott a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol öt éven át folytatott tanulmányokat, tanárai kitűnő tehetségnek tartották. Ennek végeztével egyenesen Pestre települt, és saját műhelyt nyitott, ahol megrendelésre készített különféle, egyébként nagy sikert arató faragványokat. 

A legtöbb megrendelését a sírkövek tették ki, de ezeken kívül számos oltár, szószék és faragott homlokzati elem is kikerült a kezei közül, amelyek az ország különböző pontjaira jutottak el. Az induló fiatal művész tehetségére a kor nagy építészei, Pollack Mihály, Hild József is felfigyeltek, épületeiknél gyakran munkával bízták meg, sőt más megrendelők figyelmébe is ajánlották. Az ifjú szobrász üzlete hamar felvirágzott, szinte mindenhonnan érkeztek mind egyházi, mind világi megrendelések.

Műveinek számát csak hozzávetőlegesen ismerjük, de több alkotása ma is megcsodálható. Ő készítette a békéscsabai evangélikus templom főoltárának faragott díszeit, a Krisztinavárosi templom kilenc szentjének hársfából faragott figuráját, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz plébániatemplom homlokzati szobrát és a józsefvárosi Szent József templom névadójának kőalakját. 
Dunaiszky alkotása a Ruszwurm cukrászda máig megmaradt fa berendezése, hozzá köthető a sokak által ismert Abigél című film címszereplő szobrának, a Korsós női alaknak elkészítése. Homlokzatdíszítő domborművei közül a Király utca 11. szám alatti Prandtner-bérház reliefjei emlékeztetnek az egykori ötvösműhelyre. A neves építész, Pollack Mihály felkérésére elkészítette a Deák téri evangélikus templom szószékét és a vörösmárvány keresztelőmedencét. Sírkövei közül Tessedik Sámuel szarvasi síremléke, a Lagner család bajai síremléke és a Fiumei úti sírkert Szent Borbála szobra maradt fenn.
Az 1820-as években készült Ecce Homo kompozícióját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Dunaiszky Lőrinc és családjának falsírboltja a Fiumei úti sírkertben található.


Tomb of the Petőfi family, bronze, 1911, 1913 (17/1-1-1)

Sculptor: Jenő Bory 

On the initiative of the Petőfi Society, in 1908 the family members of Sándor Petőfi were interred together, thus his parents István Petrovics and Mária Hrúz, his wife Júlia Szendrey, his son Zoltán, and his younger brother István rest together in eternal peace. The erection of the monumental tomb over the grave was similarly at the suggestion of the Society. The work by Jenő Bory is set on a two-metre-high pedestal, on the side of which is the original gravestone that Sándor Petőfi had made to mark his parents’ grave in summer 1849. The inscription reads: ‘The most beloved father, the most beloved mother’. The names of the deceased are inscribed to the left and right of the limestone tablet mined in Süttő.

The mythical Turul bird holding a harp in its talons commemorates the poet lying in an unmarked grave, thus the memorial serves at the same time as the symbolic final resting place of Sándor Petőfi. In the course of a visit to the master school of Alajos Stróbl in Epreskert artist colony, Emperor Franz Joseph himself saw the figure of the bird being created by the sculptor. 

Two years after completion of the tomb, the National Association of Hungarian Innkeepers had a cast wreath made in honour of the poet’s father, István Petrovics, who had once been an innkeeper himself. This wreath was added to the corner of the pedestal. The names of the towns and cities sponsoring the creation of the wreath are inscribed on the leaves: Nezsider, Újpest, Debrecen, Veszprém, Győr, Árva, Sárvár, Bratislava, Kecskemét, Brasov, Szatmár, Szeged, Németújvár, Budapest, Miskolc, Egyháza, Arad. 


Statue of St. Barbara, limestone, 1828 (17/1-1-54)

Sculptor: Lőrinc Dunaiszky 

This work by Lőrinc Dunaiszky is one of the earliest figural funerary statues in Fiumei Road Cemetery and at the same time an excellent example of the burgeoning of the art of sculpture in Hungary.

The full-figure statue of St. Barbara stands on the grave of chief archivist Vilmos Dulitzky as one of the reburials from the cemeteries of Buda, although originally this memorial marked the grave of a woman, Rosina Pistori, in Víziváros cemetery for more than a century. When her remains were transferred to Farkasréti cemetery, the sculpture was erected above the grave of archivist Vilmos Dulitzky. In the 1960s, at the time of the final dissolution of the Buda cemetery, the remains along with the funerary statue were transferred to today’s Fiumei Road Cemetery.

The statue bears a close resemblance to the artist’s statue of Flora made ten years earlier, and which was also made in the spirit of Classicism. The poses of the two figures, the folds of their clothes match in virtually every respect. 

The artist frequently worked to a model, as evidenced by the two small wooden statuettes that have survived in his bequest. One of these is a 15-cm-high statuette of Flora dating from 1808, which also served as a model for his later large female stone sculptures. The abovementioned Flora statue in the courtyard of one of the houses on Arany János Street was based on this, but this may also have served as a model for the St. Barbara statue in the cemetery as well as other of his figures depicting female saints. The composition is identical in all respects: a veiled female figure in contrapposto pose, with right hand in front of her and cloth folds draped over her arm.
St. Barbara is the patron saint of miners, gunners, casters of canons and bells, and a martyr. She is often depicted with a palm frond, book, tower or chalice. The female figure of the funerary statue stands next to a column with chalice in her hand. 

Lőrinc Dunaiszky (Libetbánya, 15 July 1784 – Pest, 5 February 1833)

In the early 19th century there was absolutely no organized art training in Hungary. Artists were forced to attend academies abroad to gain a high level education in this field. Lőrinc Dunaiszky was among the first to study at the Vienna Academy and he regularly used the distinguishing title of ‘Academy sculptor’. He played a large part in the resurgence of sculpture in Hungary and he became one of the most sought-after artists of his age.

His carpenter father sent him to study a trade, thus he moved to Besztercebánya where he acquired the basic skills in wood carving alongside a carver. At the age of 20 he enrolled at the Vienna Academy of Fine Art where for five years he pursued studies and his teachers rated him as highly distinguished. On graduating he moved directly to Budapest where he set up his own studio, making a variety of highly successful sculptures for commission.

The majority of his orders were for gravestones but he also worked on numerous altars, pulpits and carved façade elements, which were installed in different parts of the country. Mihály Pollack and József Hild, the most renowned architects of the day, soon recognized the talent of this young beginner and they regularly gave him work for their buildings, indeed they recommended him to other clients. The business of the young sculptor soon began to flourish and orders started to come from all quarters, from the church and private commissions. 

We have only an approximate number of his works but several of them can still be enjoyed today. He made carved decorations for the high altar of the Evangelical church in Békéscsaba, the figures carved from lime wood of the nine saints of the Krisztinaváros church, the façade statue of the Terézváros St. Teresa of Avila parish church and the stone figure of the eponym of St. Joseph’s church in Józsefváros. Dunaiszky made the wood furnishings still used today in Ruszwurm confectionery and his name is associated with the statue of the Pitcher Carrying Woman that features in the popular film Abigél. The Prandtner apartment façade ornamenting reliefs at Király utca 11 recall the former smith’s workshop there. At the commission of famous architect Mihály Pollack, he made the pulpit and red marble christening fount in the Evangelical church on Deák Square. The tomb of Sámuel Tessedik in Szarvas, the tomb of the Lagner family in Baja and the Fiumei Road Cemetery St. Barbara statue still survive. His composition Ecce Homo (1820) is preserved in the Hungarian National Gallery. 

The wall tomb of Lőrinc Dunaiszky and his family is located in Fiumei Road Cemetery.


Vissza a szoborpark listára
logo
Tudnivalók

A Fiumei úti sírkert mauzóleumai csak előzetes egyeztetéssel látogathatók, a Nemzeti Örökség Intézete munkatársa kíséretében.

 

A sírkertbe autóval történő behajtás az első órában ingyenes. A sírkertben a KRESZ vonatkozó szabályainak megtartása mellett szabadon lehet kerékpárral közlekedni.

 

A temető területén fotó vagy vágókép csak előzetes bejelentést követően készíthető. A temetőben filmet forgatni csak előzetes írásbeli engedély és a NÖRI-vel kötött egyedi szerződés alapján lehet.

Nyitvatartás
JANUÁR, FEBRUÁR

7:30 - 17:00

MÁRCIUS

7:00 - 17:30

ÁPRILIS

7:00 - 19:00

MÁJUS, JÚNIUS, JÚLIUS

7:00 - 20:00

AUGUSZTUS

7:00 - 19:00

SZEPTEMBER

7:00 - 18:00

OKTÓBER

7:00 - 17:00

NOVEMBER, DECEMBER

7:30 - 17:00

Kapcsolat

Cím: 1086 Budapest,

Fiumei út 16-18.

 

Tel.:

+36 1 896-3889

+36 1 896-3902

+36 70 400-8632

 

E-mail
nori@nori.gov.hu

 

Sajtókapcsolatok
sajto@nori.gov.hu

Írjon nekünk
Az év honlapja