Szoborpark

Falsírbolt

Calderoni István síremléke, márvány, 19.század első fele (bal falsírbolt 73)

Szobrász: itáliai műhely

Stefano Calderoni Roveretoban, Észak-Itáliában látta meg a napvilágot, majd a napóleoni háborúk után mint leszerelt katona indult el szerencsét próbálni, s útja egészen Pestig vitte. Vállalkozásával nemcsak óriási sikert ért el az optikai műszerek, iskolai taneszközök forgalmazásában, hanem jelentős vagyonra is szert tett. 70 évesen, 1864-ben adta át a cég irányítását az utazóként és műgyűjtőként közismert Hopp Ferencnek. Ugyanebben az évben vásárolta meg a bal falsírboltok egyikének kriptáját a Calderoni család tagjai számára. A síremlékszobor készítési idejét és a sírra való elhelyezésének dátumát források híján nem lehet pontosan tudni. Ez utóbbira az 1860-as évek második felében kerülhetett sor. Az újkor hazai szobrászatának kibontakozása a 19. század első felére tehető, de ekkor még hazai forrásból nem állt rendelkezésre márvány, a kültéri szobrokat jellemzően mészkőből faragták.  Az 1860-as évektől jelent meg a faragóműhelyek kínálatában a külföldről behozott nemesebb kőzetek választéka. Egészen az 1880-as évekig a klasszicizmus jegyeit viselő szentek, szakrális elemek, lepelbe burkolt gyászoló női alakok vagy domborművek alkotják a hazai szobrászat funerális témáját – a Calderoni-sír szobra témája miatt ide nem illeszthető be. A síron fekvő, fél karjára támaszkodó emberalak ábrázolása először az etruszk művészetben jelent meg, ami hatással volt a későbbi korok művészetére is. A 19. században megjelenő fekvő, támaszkodó női alakok ezt az antik témát idézik meg az itáliai klasszicista szobrászatban.  A Calderoni-síremlék fekvő nő alakjának szobra nagy valószínűséggel Olaszországban készült, mivel ekkoriban számos itáliai kőfaragóműhely készített nagy tételben, megrendelésre figurális sírszobrokat. A Calderoni-féle szobor egyik pontos mása Lancasterben, egy kolostor temetőjében lelhető fel. Érdekesség, hogy mindkét szobornak ugyanúgy hiányzik a feje és jobb karjának kézfeje.  Calderoni István olasz származása révén is kötődhetett érzelmileg szülőföldjéhez, vagyona pedig lehetővé tette, hogy olasz kőfaragóműhelyből rendeljen egy, ekkor még Magyarországon mindenképp különlegesnek és ritkának számító márvány sírszobrot.

A piaristák régi sírboltja, 1878 (bal falsírbolt 155)

Építész: Gottgeb Antal

A kegyes tanítórend régi sírboltja a temető baloldali falsírboltjainak egyikében létesült, számos neves piarista tudós és tanár nyughelye. A különleges szépségű, reprezentatív síremléket Gottgeb Antal építőmester emelte 1878-ban, neogótikus stílusban.  A középkori szárnyas oltárokat idéző építmény tornyai közötti oromzati fülkében eredetileg Szűz Mária szobra állt, amely sajnos mára már elveszett. Az alatta található fülkében Krisztus sírbatételének domborműve látható. A homlokzat középső csúcsívébe a piarista rend Mária-monogramos címere került: a címerpajzsban Szűz Mária monogramját alkotó, egymásba fonódó M és A betűk, kereszttel ékesített korona, és a görög MP ΘY betűk, a Métér Theou (Isten Anyja) szavak nagybetűs rövidítése látható. Az építmény kétoldali „szárnyának” fülkéiben az elhunytak neve olvasható. 

Rátzky János család síremléke, márvány, (bal falsírbolt 170)

Szobrász: ismeretlen

A síremlék domborműve Antoine Auguste Ernest Hébert (1817–1908) francia festőművész 1872-ben készített festménye alapján készült. A sírdombormű alapjául egy nagyméretű oltárkép szolgált, amelyet először a párizsi Szalonban állítottak ki, aztán a művész szülőhelyének templomában, La Tronche-ban, ahol a mai napig is megtekinthető.

A festőművész, aki Rómában a Francia Akadémia igazgatója volt, a porosz–francia háború idején fogadalmat tett, hogy ha szülőfaluja megmenekül a pusztulástól, hálája jeléül megfesti a szent Szüzet gyermekével. S bár Franciaország kapitulált, a poroszok nem jutottak el falujáig, ezért munkához is látott a művész. Az elkészült festményt, amelynek a „Szabadító Szűz”címet adta, korábbi ígérete szerint odaajándékozta a Saint Ferjus templomnak. A képnek egy másik korabeli változata is ismert, amit a Hébert Múzeumban őriznek. A festmény népszerűségét jelzi, hogy a témáját számos másolatban és művészi dekorációban felhasználták. 

Jelenlegi ismereteink alapján sajnos azt nem tudjuk, hogy a síremléket milyen motiváció alapján díszíti a festmény domborműváltozata, és hogy pontosan mikor készült.

Szeplőtelen Szűz Mária szobra, A Kunhalmi Rósa család síremléke, vasöntvény, az 1900-as évek eleje (bal falsírbolt 205)

 A temetőben több olyan síremlék is található, amelyek más híres alkotások alapján, azok másolataként készültek. Ezek általában népszerű festmények kő- vagy bronzdombormű másolatai, közismert szobrok márvány vagy öntvény replikái.

A Rósa család falsírboltjának sírszobra a Rómában található Maria Immaculata (Szeplőtelen Szűz Mária)-szobor replikája, amelynek eredetijét Guiseppe Obici (1807–1878) készítette 1858-ban. A római katolikus egyház régi időtől kezdve hitte, hogy Mária szeplőtelenül, azaz eredendő bűn nélkül fogant édesanyja méhében. Ezt a tant dogmává azonban csak IX. Piusz pápa emelte 1854. december 8-án. Ennek tiszteletére készítette el az olasz szobrász a Mária Immaculata-szobrot, amely Róma egyik emblematikus alkotásainak egyikévé vált. A korinthoszi oszlop tetején elhelyezett Istenanya földgömbön áll holdsarlóval, lábával a bűnt jelképező kígyót tapossa. A glóbuszt a négy evangélista jelképe, az angyal (Máté), a bika (Lukács), az oroszlán (Márk) és a sas (János) öleli körbe. A Rósa család kriptájának síremlékeként az 1900-as évek elején állították fel. 

Mechwart András síremléke, ruszkicai márvány, 1910  (Jobb falsírbolt 560)

Szobrász: Telcs Ede

Építész: Alpár Ignác

A síremlék tervezőinek, Alpár Ignácnak és Telcs Edének élete több ponton is összekapcsolódott, nemcsak barátok voltak, hanem közös munkában alkotótársak is. Mechwart András síremléke is kettőjük közös alkotásaként valósult meg. A síremlék az ókori aediculum, vagyis egy, oszlopokkal körülfogott timpanonnal lezárt fülke formáját idézi, amiben a plasztika helyezkedik el. Mechwart András síremlékén két kannelúrázott pilaszter között látható a dombormű, amelynek témája szintén antik mitológiai ihletésű. Idős, lepelbe burkolt férfialak a kezében kalapácsot tart, amelyet épp átnyújtani készül az előtte álló fiatalembernek. Az idős alak Héphaisztoszt, a tűz, a kovácsmesterség görög istenét, a fémművesek védelmezőjét jeleníti meg, akinek műhelyében készültek az istenek és a hősök tárgyai: Zeusz villámai, Erósz nyilai, Prométheusz bilincsei és Zeusz rettegett pajzsa, amelynek részlete a domborművön is látható. Az antik művészetben szakállas emberként ábrázolták, kalapáccsal a kezében, csakúgy, mint a Mechwart-síremléken. Héphaisztosz alakjának felidézése utalás a lakatosinasból mérnökké lett Mechwart András elévülhetetlen érdemeire: ő tette világszínvonalúvá a hazai gép- és villamos gépipart. A dombormű idős alakja tehát szakállt visel, ülő pozícióban van, mint aki a hosszú kemény munkával töltött években elfáradt, s a „stafétabotot”, vagyis a munkát, a tudást, a tapasztalatot – amit a kalapács szimbolizál – átadni készül a fiatal generációt képviselő ifjúnak. Az idős Mechwartot szimbolizáló Hephaisztosz alakja, bár kissé görnyedt, ugyanakkor izmos teste még mindig a tettrekészséget fejezi ki. 

Statue of the Immaculate Virgin Mary, tomb of the Rósa Kunhalmi family, cast iron, early 1900s (left wall tomb 205)

The cemetery has several tombs made on the basis of famous works, that is, as copies. These are, in general, stone or bronze relief duplicates of paintings, marble or cast replicas of well-known statues.

The funerary statue in the Rósa family wall tomb is a replica of the Maria Immaculata in Rome. The original was made by Guiseppe Obici (1807–1878) in 1858. From the very earliest times, the Roman Catholic church had believed that Mary conceived in an immaculate state, preserved from all original sin. However, this doctrine only became dogma in a bull proclaimed by Pope Pius IX on 8 December 1854. The Italian sculptor made his Maria Immaculata statue as a mark of respect and it quickly became one of the iconic works of art in Rome. The Mother of God located at the top of a Corinthian column stands on a globe with crescent moon, crushing a serpent, symbol of sin, beneath her feet. The globe is ringed by the symbols of the four Evangelists, the angel for St. Matthew, the ox for St. Luke, the lion for St. Mark and the eagle for St. John. The crypt of the Rósa family was inaugurated as a tomb in the early 1900s.