Szoborpark

51. Parcella

A túlsó part felé – Gálos Kálmán síremléke, márvány, 1927 (51-1-1)

Szobrász: Margó Ede

A magyarországi idegenforgalmi élet fellendítőjének, az első turisztikai iroda létrehozójának síremlékét az elhunyt barátja készítette el. Gálos Kálmán és Margó Ede barátságát meghatározta a Balaton iránt érzett közös rajongásuk. Míg Gálos Kálmán a balatoni vitorlásélet aktív szervezője volt, Margó Ede a nagy tó művésze, alkotásait a Zamárdiban töltött nyarai inspirálták. A síremlék egy hullámokon hánykolódó vitorlásban ülő meztelen férfit ábrázol. A földi létet elhagyó lélek szimbolikus megfogalmazása a mitológiában is gyakran szerepel; az élet és halál, vagyis a két part között a túlvilág, a „túlsó part” felé hajó viszi át az elhunytak lelkét. A síremlék vitorlásának árboca megtörten fekszik, ami a kettétört életre utal, a meztelen férfi alakja pedig a földi léttől eltávozó lelkét jeleníti meg, aki magányosan teljesíti a sorsa által kijelölt útját. A férfialak a nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendő Gálos Kálmánt idézi meg Léda nevű vitorlásával, amellyel oly sokszor futott ki a magyar tenger vizeire. A szobrászművész pár évvel később elkészítette a sírszobor másodpéldányát szeretett településének, Zamárdinak is. A „Magyar fájdalom” címet viselő szoborkompozíció a vasútállomás mögötti téren látható.

Korb Erzsébet síremléke, mészkő, márvány, 1926 (51-1-2)

Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond

A síremléket a Korb házaspár a 26 éves korában elhunyt lányuknak, Korb Erzsébet festőművésznek állíttatta. A neves építész, Korb Flóris lányának, a nagy tehetségnek tartott Korb Erzsébetnek csupán pár alkotói év jutott, művei azonban így is maradandó alkotásai az 1920-as évek hazai művészetének. Képeinek különös tartású, plasztikusan megjelenített szereplői a húszas években fénykorát élő mozdulatművészet hatását mutatják, figurái egyfajta lelki állapotot tükröznek.

A sírszobor egy ülő női aktot ábrázol, amit a szobrász a művésznő 1923-ban festett „Áhítat” című festménye alapján készített el.  A háromszögbe komponált kép közepén, a felhők közt kiszűrődő fényben kecses pózban ülő, lehunyt szemű nő elmélyülten merül gondolataiba. Ebben a központi akt figurában Korb Erzsébet magát jelenítette meg, s a család ezt az akt-önarcképet faragtatta kőbe Kisfaludi Strobl Zsigmonddal. A sírszobor ábrázolása két ponton tér el a festménytől: a sírszobor nőalakjának lábait félig lepel borítja, bal kezében pedig a kihunyt életet szimbolizáló, lefelé fordított fáklyát tart.

Lánya halála után 4 évvel ebbe a kriptába temették el Korb Flórist, a századforduló sokat foglalkoztatott műépítészét, akinek nevéhez többek között a Zeneakadémia és a Klotild paloták tervezése köthető.

A túlsó part felé – Gálos Kálmán síremléke, márvány, 1927 (51-1-1)

Szobrász: Margó Ede

A magyarországi idegenforgalmi élet fellendítőjének, az első turisztikai iroda létrehozójának síremlékét az elhunyt barátja készítette el. Gálos Kálmán és Margó Ede barátságát meghatározta a Balaton iránt érzett közös rajongásuk. Míg Gálos Kálmán a balatoni vitorlásélet aktív szervezője volt, Margó Ede a nagy tó művésze, alkotásait a Zamárdiban töltött nyarai inspirálták. A síremlék egy hullámokon hánykolódó vitorlásban ülő meztelen férfit ábrázol. A földi létet elhagyó lélek szimbolikus megfogalmazása a mitológiában is gyakran szerepel; az élet és halál, vagyis a két part között a túlvilág, a „túlsó part” felé hajó viszi át az elhunytak lelkét. A síremlék vitorlásának árboca megtörten fekszik, ami a kettétört életre utal, a meztelen férfi alakja pedig a földi léttől eltávozó lelkét jeleníti meg, aki magányosan teljesíti a sorsa által kijelölt útját. A férfialak a nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendő Gálos Kálmánt idézi meg Léda nevű vitorlásával, amellyel oly sokszor futott ki a magyar tenger vizeire. A szobrászművész pár évvel később elkészítette a sírszobor másodpéldányát szeretett településének, Zamárdinak is. A „Magyar fájdalom” címet viselő szoborkompozíció a vasútállomás mögötti téren látható.

Korb Erzsébet síremléke, mészkő, márvány, 1926 (51-1-2)

Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond

A síremléket a Korb házaspár a 26 éves korában elhunyt lányuknak, Korb Erzsébet festőművésznek állíttatta. A neves építész, Korb Flóris lányának, a nagy tehetségnek tartott Korb Erzsébetnek csupán pár alkotói év jutott, művei azonban így is maradandó alkotásai az 1920-as évek hazai művészetének. Képeinek különös tartású, plasztikusan megjelenített szereplői a húszas években fénykorát élő mozdulatművészet hatását mutatják, figurái egyfajta lelki állapotot tükröznek.

A sírszobor egy ülő női aktot ábrázol, amit a szobrász a művésznő 1923-ban festett „Áhítat” című festménye alapján készített el.  A háromszögbe komponált kép közepén, a felhők közt kiszűrődő fényben kecses pózban ülő, lehunyt szemű nő elmélyülten merül gondolataiba. Ebben a központi akt figurában Korb Erzsébet magát jelenítette meg, s a család ezt az akt-önarcképet faragtatta kőbe Kisfaludi Strobl Zsigmonddal. A sírszobor ábrázolása két ponton tér el a festménytől: a sírszobor nőalakjának lábait félig lepel borítja, bal kezében pedig a kihunyt életet szimbolizáló, lefelé fordított fáklyát tart.

Lánya halála után 4 évvel ebbe a kriptába temették el Korb Flórist, a századforduló sokat foglalkoztatott műépítészét, akinek nevéhez többek között a Zeneakadémia és a Klotild paloták tervezése köthető.