Szoborpark

10-1. Parcella

Sculptura – Pictura – Architectura, Ráth György síremléke, márvány, 1907–1911 (10/1/1-1)

Szobrász: Maróti Géza

Ráth György síremléke a hazai szecessziós temetői művészet egyik kiemelkedő példája.
 A síremlék kompozíciója az Iparművészeti Múzeum hajdani megszervezőjének és igazgatójának a művészetek iránti szeretetét fejezi ki. A talapzaton megjelenő három nőalak a művészet három ágát, a festészetet, a szobrászatot és az építészetet jeleníti meg. Elrendezésük az ókori művészetből ismert hármasalakú Hekaté-ábrázolásokat idézi. A márványtömbből kibontakozó aktok az anyagból megszülető szépség, a teremtő művészet erejének kifejezői, akik a dicsőséget jelképező babérkoszorút tartják az elhunyt fölé. Az építészetet megtestesítő nő lábánál egy kéttornyú építmény, a szobrászatot jelképezőnél egy faragott fej utal a képviselt művészeti ágra. A kompozíció közvetlen előzményének Leonardo Bistolfi olasz szobrász Az anyagból kiszabaduló szépség című egyalakos műve tekinthető, amelyet az alpesi hegyek festőművésze, Giovanni Segantini tiszteletére faragott, és a festőművész nevét viselő múzeum előtt állítottak fel.

A sírszobor mintáját 1909-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjának iparművészeti termében állították ki, míg a kész márványszobrot 1911-ben emelték a sírhant fölé. A síremlék két oldalán látható vesszőnyalábok (fasces), amelyek a római korban eredetileg a legfőbb magistratusok hivatali és büntetőhatalmának jelképei voltak, Ráth György bírói tevékenységére utalnak. A síremlék homlokzatára Lippich Elek költő sorait vésték: „Az igazságnak és a szépnek élt. Hit lakta szívét és nagy akarat. Tett és ösztönzött, szebb jövőt remélt. Minden java a nemzeté maradt.”

Zielinski Szilárd síremlékének domborművei, bronz, 1932 (10/1/1-2)

Szobrász: Bory Jenő

Építész: Walder Gyula

A lengyel származású Zielinski Szilárd volt az első magyarországi mérnök doktor, miután a Műegyetem 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát. A neves  tudóshoz fűződik a vasbeton széles körben való hazai alkalmazása, később pedig az út- és vasútépítéstan professzora lett.

Síremlékének építészeti tervei Walder Gyula, plasztikai díszítése pedig egykori tanítványa, Bory Jenő munkája. Zielinski Szilárd síremléke az egykor élt mérnök életét idézi meg: portréja a tudós emlékét, az alkotásairól készült domborművek pedig az életművét reprezentáló alkotásait. A szürke gránit szarkofág négy oldalán lévő bronzreliefek közül három egy-egy műszaki építményt ábrázol. Egyikén a Brassó-Fogarasi völgyhíd látható, amely az egyik büszkesége volt a tervezőnek, hisz e hidat a legkevesebb anyag felhasználásával, a lehető legkisebb költséggel, legszebb formában, mégis a legnagyobb hordképességgel sikerült megépíteni 1908-ban, amely az akkori világ legnagyobb ívnyílású völgyhídjának számított. A másik dombormű az 1911-re elkészült margitszigeti víztornyot örökíti meg, amely a sziget növekvő és zavartalan vízellátását biztosította, ugyanakkor pedig kilátótoronyként is működött. A harmadik dombormű az 1928-ban átadott Budapesti vámmentes kikötőt ábrázolja, amelynek megtervezését több évtizedes tanulmányok és előmunkálatok előzték meg. A szarkofág főhomlokzatán elhelyezkedő dombormű Zielinski Szilárd balra néző portréját ábrázolja.

Hauszmann Alajos síremléke, 1930 (10/1-1-4)

Szobrász: Vas Viktor

Építész: Hültl Dezső

Hauszmann Alajos síremléke egyszerre jeleníti meg a 19. század klasszikus funerális művészet hagyományait és a 20. század első felének emlékállítási jellegzetességeit. Az oszlop és a női alak kompozíciója a 1800-as évek végének síremléktípusát idézi. A köztiszteletben álló ember elvesztésének fájdalmát egy lepelbe burkolt, lehajtott fejű gyászoló női alak testesíti meg, aki jobbjában a halhatatlanságot szimbolizáló babérkoszorút tartja. A női alak mögötti oszlopon egy, a földi lét elmúlását szimbolizáló urna áll a lélek örökkévalóságának lobogó lángjával. Az elhunyt szakmáját, építészi mivoltát a posztamensre elhelyezett munkaeszközei, a vonalzó és a körző jelenítik meg. A talapzatra elhelyezett olajág a végső béke és örök nyugalom meglelésének kifejezője. Az oszlop piedesztálján a Budavári Palota épületegyüttesének domborképe látható. Több e korszakban emelt sírjelen megfigyelhető, hogy az elhunyt legjelentősebbnek tartott alkotásai kerülnek rá a síremlék domborművére, kifejezve az elhunyt érdemeinek méltatását, emlékének tiszteletét. Ilyen dombormű ékesíti többek között Alpár Ignác, Zielinski Szilárd és Bláthy Ottó Titusz síremlékét is. Mint ismeretes, Ybl Miklós halála után Hauszmann Alajost bízták meg a Budavári Palota átépítésének tervezésével és a munkálatok lebonyolításával. Az épületegyüttes a több mint tíz esztendeig tartó építkezés után nyerte el a napjainkban is ismert arculatát. A Budavári Palota sok más jelentős épület sorában egyértelműen az építész főművének tekinthető.

Pállik Béla síremléke, mészkő, 1933 (10/1/1-7)

Szobrász: ifjabb Vastagh György

25 évvel a festőművész halála után került sor a különleges, nem mindennapi síremlék felavatására. Pállik Bélát már ifjúkora óta leginkább az állatok megfigyelése és ábrázolása érdekelte, különösen a birkákat festette meg szívesen. Az országos ismertségre és népszerűségre szert tevő „birkapiktornak” is nevezett festőművész emlékét egy út menti feszület alatt álló pásztor és nyája idézi. A botjára  támaszkodó, kezét imára kulcsoló, maga elé tekintő öreg pásztor arcán gyász tükröződik, a feszület alatt az elhunyt lelkéért imádkozik szeretett állatai közt. Nyáját három birka jeleníti meg, gazdájukat körbevéve állnak egymás mellett.

A fentiekből következik, hogy Vastagh Györgyöt, a legnagyobb állatszobrászként számontartott művészt kérték fel a Pállik Béla méltó síremlékének elkészítésére. A sírszobrot a Műcsarnok 1933-as képzőművészeti kiállításán is bemutatták. A nemzeti képzőművészeti kiállításra kitűzött Nagy Aranyérmet a kultuszminiszter és a Képzőművészeti Társulat által delegált bizottság egyhangúlag ítélte oda a szobrászművésznek Pállik Béla síremléke című kompozíciójáért.
(Az Állami Aranyérem a legmagasabb művészeti kitüntetés volt, amelyet Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter 1886-ban, a Képzőművészeti Társulat akkori 25 éves jubileuma alkalmából és a társulat érdemeinek a magyar kormány részéről történő elismeréseként alapított.)

Festetics Géza síremléke,  márvány, 1928 (10/1-1-8)

Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond

Az antikizáló síremlék piedesztálján egy díszes szarkofág áll, amely előtt balra egy gyászoló férfi rója le kegyeletét. A tógaszerű köpenyt viselő izmos akt férfialak a halhatatlanságot és dicsőséget szimbolizáló pálmaágat helyezi el az elhunyt sírládájának tetejére. A férfi ruhadarabja az antikvitásban a társadalmi státuszt is jelölte, amelyet hivatalos vagy ünnepélyes alkalmakkor viseltek. Ez a viselet utalás az elhunyt személy társadalmi rangjára, a fővárosban betöltött magas beosztására, alakjának erőteljes izmai az akaratot, az elszántságot, a lelki erőt tükrözik, a visszafordíthatatlan sorssal való szembenézést és beletörődést. A 20. század első felében a síremlékek gyakori eleme a ravatal, a koporsó megjelenítése, ami a lezárult életút szimbólumaként értelmezhető. Festetics Géza síremlékszarkofágjának faragott növényi díszítményei, a füzérek, a szőlő, a mák és a babérkoszorú a halhatatlanságot szimbolizálják. A síremlék alján elhelyezett koronás Budapest-címer a fővárosban betöltött alpolgármesteri tisztségre utal.

Eötvös Loránd, ruskicai márvány, 1890 és 1932 (10/1-1-9)

Szobrász: Stróbl Alajos, Kallós Ede

 A nagy fizikus halálának 10. évfordulóján a korabeli sajtó megemlíti, hogy Eötvös Loránd sírját nem jelöli maradandó síremlék, csak egy egyszerű fakereszt. A síremlék felállítására csak 1932-ben került sor. A márvány emlékmű a Magyar Tudományos Akadémia, a kultuszminisztérium és a báró Eötvös József Collegium adományából készült el. A síremléken Eötvös Loránd emlékét a fizikus márvány posztamensre helyezett portrészobra idézi meg. A tudósról eredetileg Stróbl Alajos, a századforduló legkiemelkedőbb portrészobrásza készített gipszportrét még 1890-ben, miután elkészült édesapjának, Eötvös Józsefnek, az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek bronz mellszobrával, amit a svábhegyi Eötvös-villa udvarán avattak fel. A síremlék plasztikus eleme a család kívánsága szerint az elhunyt portréját ábrázolja, amit Kallós Ede szobrász faragott meg az egykori, Stróbl által készített mellszobor alapján.  A mintául szolgáló gipszportrét a Magyar Nemzeti Galéria szobor gyűjteménye őrzi.

Thallóczy Lajos síremléke, mészkő, 1918 (10/1-1-14)

Szobrász: Horvai János

Thallóczy Lajos (1857–1916) a dél-szláv népek történetének első hazai kutatójaként jelentős szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikájában.1901-től az Osztrák-Magyar Monarchia ellenőrzése alá vont Bosznia-Hercegovina oktatási, művelődési és kultuszügyeinek felelőse lett, 1915-ben az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója. Halálát a herceghalmi vasúti szerencsétlenség okozta, Ferenc József temetéséről Pestre jövet. Síremléke a hazai balkán kutatás megteremtőjének és a térség politikusának állít emléket a szarkofág mellett álló, két féle népi viseletbe öltözött férfi alakjával. A jobb oldali ülő figura egy maga elé meredten tekintő magyar paraszt, a másik egy, arcával a koporsóra boruló bosnyák. Megtört alakjuk a közös fájdalmat és a gyászt fejezi ki, a kőláda tetején összekulcsolt kezük a közös sorsban való osztozást példázza. A készülő alkotást maga Albrecht főherceg is megtekintette 1918 nyarán a szobrászművész műtermében. A kompozíció gipszmodellje szerepelt a Céhbeliek (Magyar Képzőművészek Köre) művészcsoportjának a Nemzeti Szalonban 1918-ban megrendezett kiállításán, valamint a Műcsarnok 1919-ben megrendezett Téli Tárlatán, ahol „érdekes felfogású” Thallóczy-emlékműnek aposztrofálták.  A síremlék 1920-ban került az elhunyt hantja fölé, avatása vélhetően a politikai események tragikus alakulása miatt nem kapott nyilvánosságot.

Rózsavölgyi Gyula, bronz, 1930 (10/1-1-17)

Szobrász: Ligeti Miklós

A nagy köztiszteletnek örvendő egykori fővárosi alpolgármester díszsírhelyét monumentális figurális kompozíció jelöli. Egy ember nagyságú, huszár ruházatot viselő férfialak a kősír fölé hajolva, rózsákból álló hatalmas koszorút helyez el rajta. Sujtásokkal gazdagon hímzett, szőrmével díszített mentéjét bal vállán lógatva viseli, lelógó tarsolyát pedig Budapest címere ékesíti, amely az elhunyt fővárosi szolgálatára utal.  A fejét kissé lehajtó férfi mozdulata és testtartása a bánat és a kegyelet érzéseit keltik.  A haza és a főváros iránti elkötelezettségéről ismert várospolitikus síremlékén a nemzet gyászát és tiszteletét a huszár alakja idézi meg, ami szimbolikus kifejezése az elhunyt küzdelmekkel teli, egyben sikeres életpályájának. 41 évnyi szolgálata alatt minden poszton szakmai sikereket ért el, a főváros kultúrpolitikájának alapjait fektette le, legfőképpen iskolaalapító tevékenységével. A koszorú szalagjainak felirata: Budapest közönsége.

Ligeti Miklós a sírszobrot eredetileg márványba faragva képzelte el, végül bronzból öntött verzióban készült el.

Sculptura – Pictura – Architectura, Tomb of György Ráth, marble, 1907–1911 (10/1/1-1)

Sculptor: Géza Maróti

György Ráth’s tomb is one of the outstanding examples of Hungarian Art Nouveau cemetery art.

The composition of the tomb expresses the love of art held by the former organizer and director of the Museum of Applied Arts. The three female figures on the pedestal represent the three branches of art: painting, sculpture, and architecture. Their arrangement evokes the triadic depictions of Hecate known from ancient art. The nudes emerging from the marble block are expressions of the beauty born of the material and the power of creative art, holding a laurel wreath—a symbol of glory—over the deceased. At the feet of the woman embodying architecture stands a two-towered structure, while a carved head next to the figure symbolizing sculpture alludes to the respective art form. The composition’s direct predecessor is Italian sculptor Leonardo Bistolfi’s single-figure work *Beauty Emerging from Matter*, which he carved in honor of the painter of the Alps, Giovanni Segantini, and which was erected in front of the museum bearing the painter’s name.

A model of the tomb sculpture was exhibited in 1909 in the applied arts hall of the Hungarian Pavilion at the Venice Biennale, while the finished marble sculpture was erected over the grave in 1911. The fasces (bundles of rods) visible on either side of the monument, which in Roman times were originally symbols of the official and punitive authority of the highest magistrates, refer to György Ráth’s judicial career. The following lines by the poet Elek Lippich are engraved on the front of the monument: “He lived for truth and beauty. Faith and a strong will dwelled in his heart. He acted and inspired, hoping for a brighter future. All his possessions remained with the nation.”

Reliefs on the tomb of Szilárd Zielinski, bronze, 1932 (10/1/1-2)

Sculptor: Jenő Bory

Architect: Gyula Walder

Szilárd Zielinski, who was of Polish descent, became the first engineer in Hungary to earn a doctorate after the Technical University was granted the right to award doctoral degrees in 1901. This renowned scientist is credited with the widespread adoption of reinforced concrete in Hungary, and he later became a professor of road and railway engineering.

The architectural design of his tomb was created by Gyula Walder, while the sculptural decorations are the work of his former student, Jenő Bory. Szilárd Zielinski’s tomb evokes the life of the engineer: his portrait commemorates the scientist, while the reliefs depicting his works represent his life’s achievements. Three of the bronze reliefs on the four sides of the gray granite sarcophagus each depict an engineering structure. One depicts the Brassó-Fogarasi Valley Bridge, which was a source of pride for the designer, as this bridge was built in 1908 using the least amount of material, at the lowest possible cost, in the most beautiful form, yet with the greatest load-bearing capacity, and was considered the valley bridge with the largest arch span in the world at the time. The other relief depicts the Margaret Island water tower, completed in 1911, which ensured the island’s growing and uninterrupted water supply while also serving as an observation tower. The third relief depicts the Budapest Free Port, opened in 1928, the design of which was preceded by decades of studies and preliminary work. The relief on the sarcophagus’s main façade depicts a left-facing portrait of Szilárd Zielinski.

Tomb of Alajos Hauszmann, 1930 (10/1-1-4)

Sculptor: Viktor Vas

Architect: Dezső Hültl

The tomb of Alajos Hauszmann embodies both the traditions of 19th-century classical funerary art and the characteristics of memorial design from the first half of the 20th century. The composition of the column and the female figure evokes the tombstone style of the late 1800s. The pain of losing a respected man is embodied by a mourning woman wrapped in a shroud with her head bowed, holding a laurel wreath—symbolizing immortality—in her right hand. On the column behind the female figure stands an urn symbolizing the transience of earthly existence, with a flame burning eternally to represent the soul’s immortality. The deceased’s profession, that of an architect, is represented by his tools—a ruler and a compass—placed on the pedestal. The olive branch placed on the base symbolizes the attainment of final peace and eternal rest. The pedestal of the column features a relief depicting the Buda Castle complex. It is common among tombs erected during this period for the deceased’s most significant works to be depicted on the tomb’s relief, expressing praise for the deceased’s achievements and respect for their memory. Such reliefs adorn the tombs of Ignác Alpár, Szilárd Zielinski, and Ottó Titusz Bláthy, among others. As is well known, following the death of Miklós Ybl, Alajos Hauszmann was entrusted with designing the reconstruction of the Buda Castle and overseeing the construction work. After more than a decade of construction, the complex took on the appearance we know today. Among many other significant buildings, the Buda Castle is clearly regarded as the architect’s finest work.

Tombstone of Béla Pállik, limestone, 1933 (10/1/1-7)

Sculptor: György Vastagh Jr.

Twenty-five years after the painter’s death, a unique and extraordinary memorial was unveiled. From his youth, Béla Pállik had been most interested in observing and depicting animals; he particularly enjoyed painting sheep. The memory of the painter—who gained national fame and popularity and was also known as the “sheep painter”—is evoked by a shepherd and his flock standing beneath a roadside crucifix. Leaning on his staff, his hands clasped in prayer, the old shepherd gazes ahead with a look of sorrow on his face; beneath the crucifix, he prays for the soul of the deceased among his beloved animals. His flock is represented by three sheep, standing side by side as they surround their master.

It follows from the above that György Vastagh, regarded as the greatest animal sculptor, was commissioned to create a fitting memorial for Béla Pállik. The memorial sculpture was also displayed at the 1933 fine arts exhibition at the Műcsarnok. The Grand Gold Medal, awarded at the National Fine Arts Exhibition, was unanimously granted to the sculptor by a committee delegated by the Minister of Culture and the Society of Fine Arts for his composition titled “The Tomb of Béla Pállik.”

(The State Gold Medal was the highest artistic honor, established in 1886 by Ágost Trefort, Minister of Religion and Public Education, on the occasion of the Society of Fine Arts’ 25th anniversary and as a recognition by the Hungarian government of the society’s merits.)

The Tomb of Géza Festetics, marble, 1928 (10/1-1-8)

Sculptor: Zsigmond Kisfaludi Strobl

On the pedestal of this classical-style funerary monument stands an ornate sarcophagus, before which a mourning man pays his respects on the left. The muscular, nude male figure, clad in a toga-like cloak, places a palm branch—symbolizing immortality and glory—on top of the deceased’s coffin. In antiquity, a man’s clothing also signified social status and was worn on official or ceremonial occasions. This attire alludes to the deceased’s social rank and high position in the capital; his powerful musculature reflects willpower, determination, and spiritual strength, as well as the acceptance of and resignation to an irreversible fate. In the first half of the 20th century, a common element of tombs was the depiction of a bier or coffin, which can be interpreted as a symbol of a life journey that has come to an end. The carved floral decorations on Géza Festetics’s sarcophagus—the garlands, grapes, poppies, and laurel wreaths—symbolize immortality. The crowned coat of arms of Budapest placed at the base of the monument refers to his position as deputy mayor of the capital.

Loránd Eötvös, Ruskica marble, 1890 and 1932 (10/1-1-9)

Sculptors: Alajos Stróbl, Ede Kallós

On the 10th anniversary of the great physicist’s death, the press of the time noted that Loránd Eötvös’s grave was marked not by a permanent monument, but only by a simple wooden cross. The monument was not erected until 1932. The marble monument was funded by donations from the Hungarian Academy of Sciences, the Ministry of Culture, and the Baron József Eötvös Collegium. On the monument, the memory of Loránd Eötvös is evoked by a portrait bust of the physicist placed on a marble pedestal. A plaster portrait of the scientist was originally created in 1890 by Alajos Stróbl, the most prominent portrait sculptor of the turn of the century, after he had completed a bronze bust of his father, József Eötvös, the former Minister of Religion and Public Education, which was unveiled in the courtyard of the Eötvös villa in Svábhegy. In accordance with the family’s wishes, the sculptural element of the tomb depicts a portrait of the deceased, which was carved by sculptor Ede Kallós based on the original bust created by Stróbl. The plaster portrait that served as a model is preserved in the sculpture collection of the Hungarian National Gallery.

Tomb of Lajos Thallóczy, limestone, 1918 (10/1-1-14)

Sculptor: János Horvai

Thallóczy Lajos (1857–1916) a dél-szláv népek történetének első hazai kutatójaként jelentős szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikájában.1901-től az Osztrák-Magyar Monarchia ellenőrzése alá vont Bosznia-Hercegovina oktatási, művelődési és kultuszügyeinek felelőse lett, 1915-ben az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója. Halálát a herceghalmi vasúti szerencsétlenség okozta, Ferenc József temetéséről Pestre jövet. Síremléke a hazai balkán kutatás megteremtőjének és a térség politikusának állít emléket a szarkofág mellett álló, két féle népi viseletbe öltözött férfi alakjával. A jobb oldali ülő figura egy maga elé meredten tekintő magyar paraszt, a másik egy, arcával a koporsóra boruló bosnyák. Megtört alakjuk a közös fájdalmat és a gyászt fejezi ki, a kőláda tetején összekulcsolt kezük a közös sorsban való osztozást példázza. A készülő alkotást maga Albrecht főherceg is megtekintette 1918 nyarán a szobrászművész műtermében. A kompozíció gipszmodellje szerepelt a Céhbeliek (Magyar Képzőművészek Köre) művészcsoportjának a Nemzeti Szalonban 1918-ban megrendezett kiállításán, valamint a Műcsarnok 1919-ben megrendezett Téli Tárlatán, ahol „érdekes felfogású” Thallóczy-emlékműnek aposztrofálták.  A síremlék 1920-ban került az elhunyt hantja fölé, avatása vélhetően a politikai események tragikus alakulása miatt nem kapott nyilvánosságot.

Gyula Rózsavölgyi, bronze, 1930 (10/1-1-17)

Sculptor: Miklós Ligeti

The burial site of the highly respected former deputy mayor of the capital is marked by a monumental figurative composition. A life-size male figure dressed in hussar (hungarian horseman) attire leans over the stone tomb, placing a massive wreath of roses upon it. He wears his cape, richly embroidered with braids and trimmed with fur, draped over his left shoulder, while his hanging knapsack is adorned with the coat of arms of Budapest, a reference to the deceased’s service to the capital. The man’s slightly bowed head and posture evoke feelings of sorrow and reverence. On the tomb of this city politician, known for his dedication to his homeland and the capital, the figure of a hussar evokes the nation’s mourning and respect, serving as a symbolic expression of the deceased’s life—one filled with struggles yet ultimately successful. During his 41 years of service, he achieved professional success in every position he held and laid the foundations for the capital’s cultural policy, most notably through his work in establishing schools. The inscription on the wreath ribbons reads: The People of Budapest.

Miklós Ligeti originally envisioned the tomb sculpture carved in marble, but it was ultimately cast in bronze.