NEMZETI EMLÉKEZET MÚZEUMA
Állandó kiállítás
ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT – A BÚCSÚTÓL AZ EMLÉKEZETIG
Állandó kiállításunk a 19. és 20. századi városi gyászkultúrát járja körül. Mottója, amely egyben a sírkerté is, egy gróf Széchenyi Istvántól származó idézet:
A főváros gyászkultúrájának kibontakozása és a Fiumei úti sírkert történetének alakulása több szempontból is összefonódik. A szép temetések iránti igény fokozódásával egy időben lett mind jelentősebb temetkezési hellyé a sírkert, amely később nemzeti panteonná válásához vezetett. A nemzet és a főváros saját halottait legtöbbször itt, a számukra adományozott díszsírhelyeken temette el uralkodóknak kijáró pompával, hatalmas tömeg jelenlétében.
A polgári gyászkultúra kialakítói a temetkezési fuvarozók, majd utódaik, az immár teljes temetés lebonyolítását ellátó magánvállalkozók voltak. A temetés specialistáiként megteremtették és kiszolgálták a "szép temetés" polgári modelljét és divatját. Az egyházi szertartás kivételével a ceremónia egésze átalakult, a városi polgárok ízlésének és lelkületének megfelelően. Kialakult a halottasház díszítésének, ravatalozásának, a gyászviseletnek, a halálhír közlésének, a gyászmenetnek és a végső kegyeleti tevékenységnek, a temetésnek rendje. A temetkezési vállalatok készítették elő a halottas szobát, a házat, az elhunytat és a gyászolókat a "végső előadásra".
A Világ című lap 1926. április 29-iki számában írást közöl Ingyen temetések a főváros költségén címmel, amelyben kétezer ingyenes temetésről számol be éves szinten: "A legutóbbi esztendő megtanított bennünket arra, hogy nemcsak az élet drága, de nem lehet megfizetni a halált sem." Az előkelőknek és jómódúaknak viszont ezek a ceremóniák szomorú, de alkalmas lehetőséget kínáltak vagyonuk reprezentálására. A gyászszertartás fénypontja a temetési menet volt. Itt bizonyították a hozzátartozók az áldozatkészségüket azért, hogy az elhunyt kiválóságát, nagyságát és gazdaságát utoljára nyilvánosan kifejezzék.
Az állami temetések gyászmeneteinek megnövekedett reprezentációs igényét szolgálta az Apponyi-hintó, amelyet a NÖRI 2017-ben restauráltatott, majd kiállított a sírkertben. A világklasszis dísz - gyászhintóhoz készült kétnyelvű (magyar−angol) interaktív tartalom a múzeumban is megtekinthető.
A Nemzeti Emlékezet Múzeumának megújult kiállítása emléket állít legnagyobbjaink nemzeti összetartozást erősítő gyászünnepségeinek, ugyanakkor bevezet a századfordulón virágkorát érő, jövedelmező üzletág, a temetkezési vállalkozás kulisszatitkaiba is.
A Nemzeti Emlékezet Múzeumának tárgyai a feldolgozás ütemében folyamatosan bővülő virtuális kiállítás keretében is megtekinthetők a Múzeumdigitár felületén.
Időszaki kiállítás
BARCSAY MESTER ÉS TANTVÁNYAI
2020. július 30. – 2020. augusztus 30.
Nagybarcsai Barcsay Jenő (1900 – 1988) festőművész, grafikus, művészpedagógus 120 éve született Kolozs vármegyében, egy erdélyi fejedelmi család leszármazottjaként.
A kétszeres Kossuth díjas művész a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhely művészparcellájában nyugszik, védett sírban. A magyar konstruktív – geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége óriási hatással volt a kortársaira és a következő nemzedék képzőművészeire.
1945 és 1970 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. A művészeti oktatásban megkerülhetetlen alapműve 1953-ban jelent meg először.
Egyik tanítványa, Deim Pál írta róla: „Az egyetlen olyan festőművész, aki úgy lett világhírű, hogy nem hagyta el hazáját. A Művészeti anatómia című könyvével vívta ki ezt a rangot, melyet számtalan nyelven jelentettek meg világszerte.”
Barcsay Jenő és legkedvesebb tanítványai – Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás – szitanyomataiból rendezett vándorkiállítás, Barcsay festményekkel kiegészülve 2020.07.30 – 08.30 között látható a Nemzeti Emlékezet Múzeumában.
"KOPORSÓDNÁL TALÁLKOZIK AZ EGÉSZ NEMZET" –
125 ÉVE TEMETTÉK EL KOSSUTH LAJOST
2019. április 1. – 2020. március 17.
Időszaki kiállításunk Kossuth Lajos halálának, temetésének és emlékezetének történetét, valamint körülményeit ismerteti. Hogyan búcsúztatták az agg politikus-óriást emigrációs otthonában, Itáliában? Milyen hatást váltott ki a főváros és az egész ország lakosságából a „magyarok Messiásának” halálhíre, s hogyan reagált minderre a hatalom?
Az egy tárgy (Kossuth Lajos halotti maszkja) köré létrehozott kiállítótérben időrendi és tematikus sorrendben követheti végig a látogató a Kossuth temetésének 12 napjához kötődő minden fontos és érdekes mozzanatot.
Korábbi időszaki kiállítások
FEJEDELMEK UTOLSÓ ÚTJA - RÁKÓCZI ÉS TÁRSAI ÚJRATEMETÉSE
2019. június 22 – 2020. február
A 2019-2020-as Rákóczi-emlékév alkalmából nyílt időszaki kiállításunk eredeti levéltári iratanyagra támaszkodva mutatja be a 17-18. század Habsburg-ellenes függetlenségi küzdelmei nagy alakjainak (II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Zrínyi Ilona) hazatérését, kezdve emigrációjuk helyszínétől s haláluktól későbbi exhumálásukon át, hamvaik hazahozataláig és újratemetéséig.
A látogató a helyszínen részesévé válhat a másik – eme tárlattal párhuzamosan látogatható – Kossuth Lajos temetését bemutató kiállítás által is hangsúlyozott egykori pompának és ünnepélyes atmoszférának. A tárlat több országos jelentőségű közgyűjtemény (Magyar Nemzeti Levéltár, Magyar Nemzeti Múzeum, BTM – Kiscelli Múzeum, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár) közreműködésével jött létre.
A MINTA PARANCSOL - A TEXTILBE KÖTÖTT GYÁSZ
2018. december 5 - 2019 tavasza
Ahogy a születésnek, az ifjúságnak, a szerelemnek, a házasságra készülésnek megvan a maga művészi kifejezési módja a népi közösségben, úgy a búcsúzás és a temetésre való felkészülés is minden részletében kidolgozott, valamint meghatározott folyamat volt.
Tradíciók, rítusok, hitbéli kapaszkodók nyújtottak segítséget a bánat elviselésében, az elmúlás feldolgozásában, egyúttal megszabták a követendő viselkedést. Kellékekeit az asszonyok szőtték, varrták, hímezték. Az egyes foglalatosságok vagy maguk a tárgyak a hiányérzet és a fájdalom búskomor emlékeztetőiként szolgáltak.
A kiállítás érzelmi töltést hordozó textilmintákon keresztül mutatja be a hallgatni tanulás, a veszteségre felkészülés, a gyász társadalmi gyakorlatát és anyagi kultúráját.
RECSK
2018. december 5 - 2019 tavasza
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2012 óta Recsken látható kiállításának válogatott anyaga a Nemzeti Örökség Intézete jóvoltából a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhelyen, a Kegyeleti Múzeumban tekinthető meg.
A Recsk című tárlat az eredeti kiállításból a fővárosi, illetve a recski kényszermunkatáborra vonatkozó tablókat és tárgyakat mutatja be, kiegészülve magángyűjteményből származó tárgyakkal, dokumentumokkal, a sírkert egykori recski rabja, Faludy György börtönverseiből vett idézetekkel és az emlékhely látogatóközpontjára kiírt ötletpályázat díjazott terveivel.
"DRÁGA PÉTER BÁCSI, NYUGODJON BÉKÉBEN!"
2018. június 23 - október 15.
Időszaki kiállításunk a "csángók apostolának" is nevezett etnográfus, folklorista, népzenekutató, zenetörténész Domokos Pál Péter temetésének és gyászának állít emléket.
Domokos Pál Péter temetése több szempontból is rendkívüli jelentőségű volt és bővelkedett a szimbolikában. A magyar állam felső szinten képviseltette magát, így vált az esemény egy magántemetésből nagyszabású, reprezentatív gyászünnepéllyé, amely egyben a virágzó "Erdély- és Csángóföld-kultuszt", a magyarságtudatot és a határokon átívelő közösségvállalást is kifejezte.
MARAD HATÁS − MAJOR KAMILL KIÁLLÍTÁSA
2017. június 24 - szeptember 30.
A halál örök témája a művészeteknek. Az emberiséget kezdetektől foglakoztatja a kérdés – honnan jövünk, és mi lesz velünk a halálunk után?
Major Kamill Franciaországban él, alkot és tanít 1972 óta. Évtizedeken át járta a temetőket, fotókat készített a sírkövekről, amelyeken az elhunyt portréi voltak láthatók, majd évek múltán visszatért és újra lefotózta őket pusztulásnak indult állapotukban. A temetőkben tett rendszeres látogatásai kihatottak egész alkotói munkásságára, amely a rombolás esztétikáját és olykor rútságát tárja elénk.
A természetben zajló akaratlan és megállíthatatlan pusztító-újjászülető folyamatok képi rögzítése után maga is tevékeny résztvevőjévé vált a rombolásnak és újraalkotásnak, kísérletezve az abban rejlő művészi lehetőségekkel.
