Szobrászok

Fadrusz János

(Pozsony, 1858. szept. 2. – Bp., 1903. okt. 26.)

A zsellércsaládból származó ifjú már lakatosinasként is kitűnt ügyességével. Tanuló éveit egy míves díszrács elkészítésével zárta, amit a kézműipari egylet aranyéremmel tüntetett ki. A zayugróci műhelyben elsajátította a fafaragás minden csínját-bínját. Katonai szolgálata után használati tárgyak faragásával kereste kenyerét, fali polcok, óraállványok, sétapálcák, esernyőnyelek sorát faragta meg. A fiatal Fadrusz tehetségét egy pozsonyi levéltáros, Batka János fedezte fel, akinek köszönhetően életútja a művészi pályára terelődött. A Pozsonyi Első Takarékpénztár ösztöndíja révén Bécsben folytathatott akadémiai tanulmányokat. Diplomamunkájaként a megfeszített Krisztust formázta meg, mellyel óriási feltűnést és szakmai elismerést keltett. A gipszből készült Feszületet 1891-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia első díjjal jutalmazta. A művet Budapesten is kiállították a Műcsarnok 1892/93-ban tartott téli tárlatán, ahol az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat fődíját nyerte el. Az ifjú szobrász a Feszület sikere után sorra kapta a megrendeléseket, ami anyagi és erkölcsi elismerést hozott a művésznek.
Első komoly megbízása az azóta elpusztult carrarai márványból készült pozsonyi Mária Terézia lovas szobor volt. Fő műve a Kolozsvár főterén álló Mátyás király lovas szobor, amelyért az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix díjat kapott. Ezért az alkotásáért József főherceg vaskoronarenddel tüntette ki, Kolozsvár városa díszpolgárává, az egyetem pedig díszdoktorává választotta.
Köztéri alkotásaiból ma is megcsodálható a zilahi Wesselényi-szobor, vagy a budavári Királyi palota négy kapuőrző oroszlánja és két Atlasz-szobra. Utolsó nagy köztéri munkája Tisza Lajos szobra volt, amit Szeged városának megrendelésére készített, az 1879-es árvíz utáni újjáépítési munkák irányítójának emlékére. A kompozíció mellékfiguráit halála miatt már nem ő, hanem Pásztor János faragta meg.
A fiatal művész halálának híre megrendített mindenkit úgy Budapesten, mint az ország legmesszebb részeiben. Kolozsváron a Mátyás-szobor talapzatát vonták be feketével. A művészt saját műtermében ravatalozták fel, koporsóját azokra az állványokra helyezték, melyeken a mester a kolozsvári Mátyás-szobrot készítette. A halott feje fölött a szobrász szívéhez oly közel álló a kereszten függő Krisztus szobra függött. Koporsóját a kor szokása szerint a magyar művészek közös halotti leple takarta, mely alatt először Munkácsy Mihály pihent a ravatalon.
Tehetsége és rövid élete alatt készített alkotásai alapján egyik legkiválóbb mestere volt a századforduló emlékmű szobrászatának. Fadrusz Jánost méltán tartják a korszak hazai szobrásztriász egyikének Stróbl Alajos és Zala György mellett. 

János Fadrusz (Bratislava, 2 September 1858 – Budapest, 26 October 1903)
The youth who originated from a cottar family revealed his excellence even as a locksmith’s apprentice. His concluded his years of study by making an elaborate decorative screen, which won a gold medal from the artisan’s association. He learnt all the ins and outs of wood carving in the workshop in Zayugróc. After military service, he made a living carving household items such as shelves, clock stands, walking sticks and umbrella handles. János Batka, an archivist from Bratislava, recognized the talent of the young Fadrusz. Thanks to him, his career was diverted towards the arts. Through a scholarship from the Bratislava First Savings Bank, he could study at the academy in Vienna. He depicted Christ on the Cross for his diploma work, which brought him enormous fame and professional acclaim. Crucifixion made from plaster won first prize at the Vienna Academy of Fine Art in 1891. The work was also displayed at the 1892/93 winter show of Műcsarnok in Budapest, where he won the first prize of the National Hungarian Association of Fine Art. In the wake of the success of Crucifixion, the young sculptor received one commission after the other, which brought him financial and moral recognition.
His first major commission was the Maria Theresa equestrian statue in Bratislava, made of Carrara marble, but which has since been destroyed. His principal work is the equestrian statue of King Matthias on the main square in Cluj-Napoca, for which he received the Grand Prix at the 1900 Paris World Exhibition. Archduke Joseph awarded him the Order of the Iron Crown for this work. The city of Cluj-Napoca made him an honorary citizen and the university presented him with an honorary doctorate.
Among his public works, we can still enjoy the Wesselényi statue in Zilah and the gate-guarding lions and two Atlas statues in the Budapest Castle Royal Palace. His last major public work was the Lajos Tisza statue, made on the commission of the city of Szeged in memory of the reconstruction work after the floods of 1879. Due to his early death, the side figures of the composition were carved not by him but by János Pásztor.
News of the passing of the young artist shocked everyone not only in Budapest but in the most remote corners of the country, too. The pedestal of the Matthias statue in Cluj-Napoca was draped in black. The artist was laid in state in his own studio; his coffin was placed on the frames on which the master had made the Matthias statue. The sculpture of the crucified Christ that was so close to the heart of the artist was placed above his head. In accordance with the custom of the age, his coffin was covered with the Shroud of Hungarian Artists, under which Mihály Munkácsy had rested on the bier. 
Going on the basis of his talent and works made during his relatively short life, one can state that he was one of the most excellent masters of memorial sculpture of the turn of the century. János Fadrusz is worthily considered one of the Hungarian sculptor trio of the period alongside Alajos Stróbl and György Zala.