1905. április 11-én született József Attila, és ennek emlékére 1964-től minden évben ezen a napon ünneplik Magyarországon a költészet napját.
József Attila kivételes zsenije volt a magyar irodalomnak, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. 1922-ben jelent meg első verseskötete a Szépség koldusa címmel. 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, de 1925-ben Tiszta szívvel című verséért professzora, Horger Antal eltanácsolta az egyetemről. Ezután a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat. 1926-27-ben a Sorbonne előadásait hallgatta. Verseinek könnyedsége súlyt bír el, játékosságában mélabú rejtőzik (Klárisok, Medáliák, Reménytelenül). 1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományos és avantgárd sajátságokat ötvöző költeményeit (Téli éjszaka, Óda, Eszmélet). Vissza-visszatérően rajzolta meg a fájdalom végleteit (Nagyon fáj, Kései sirató), ugyanakkor verseiben fontos szerepet kapott az életörömre vágyás (Flóra). Kortársai nem értékelték valódi érdeme szerint művészetét, s ez is közrejátszott abban, hogy egyébként is labilis idegrendszere végleg tönkrement: 1937-ben öngyilkos lett. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat, 1948-ban életműve Kossuth-díjat kapott, 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el költészetét. A költészet napján minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, rendezvényekkel tisztelegnek a magyar líra előtt idehaza és a határokon túl is. Koszorúzással egybekötött ünnepségen emlékeznek a költő szülőházánál, a IX. kerületi Gát utca 3. szám alatti József Attila Emlékhelyen.